Lois WEINBERGER 1947-2020 R.I.P.

Ugar, 1990

installáció

A parlagon maradt földek / külterületek / urbánus foghíjak / olyan helyek, ahol a határok folyton / mozgásban lévőnek – bizonytalannak tűnnek. E sokarcú magányos földek összhangban állnak a jelen sürgetésével / a fordulópontok és összefüggések / és azok vibrálásának a felismerésével / a kerttel mint az önkéntes lemondás / a be nem avatkozás nyugalmának a szimbólumával. A tér / amely az arra való szándékos oda nem figyelésből született, amit összességében természetnek nevezünk – A ROMJAIBÓL KISARJADÓ TÁRSADALOM – újabb létfontosságú mű a felemelkedésről és az elmúlásról – a láthatatlan természet felé.

Egy hely / ahol az élet

láthatóan

túlnő az elrendelésen

ahol a megsemmisítés

lehetetlensége

újra és újra felvirágzik

az ellentettjéből

a nem sterilitás

elképzelhető következményiből

a nem sterilből

egy merész jövőbe

Lois Weinberger 1990