Szép új világ. Milyen lesz a művészet a koronavírus-járvány után? Diana Lelonekkel beszélget Jan Elantkowski
Szerző: Jan Elantkowski
A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás bár „fizikailag” nem látogatható jelenleg, a múzeum online felületein számos tartalommal találkozhatnak az érdeklődők, amelynek része a múzeum blogján megjelenő interjúsorozat is. Ezekben a tárlat kurátorai mesélnek a kiállításról, annak előkészületeiről és virtuális térbe történő „átköltöztetéséről”. Ez alkalommal Petró Zsuzskával, a kurátori csapat következő tagjával beszélgettünk.
Interjú Csizek Petra kurátorral a Fidelio magazinban
“Nem emlékszem soha egyetlen kiállításra sem, amelyben a művészet és az életünk ilyen mértékű átfedésbe került volna egymással”
(Kattints a képre)
Kategóriák
Diana Lelonek lassú hangjai (audio)
Diana Lelonek alkotása, amelyet a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállításra beválogattunk, az ember és a természet kapcsolatát vizsgálja. Az Élő dolgok központja című projektében a művész az élet olyan új formáit veszi górcső alá, amelyek az emberi túltermelés eredményeiként jöttek létre. Ezeknek az új élőlényeknek természetes élőhelyeivé váltak a túltermelés termékei.
Diana Lelonek a művészeti gyakorlatában többek között hanggal is foglalkozik. Az audióprojektjei között szerepel a Melting Gallery, mellyel az olvadó gleccserek hangja révén kívánja felhívni a figyelmet a globális felmelegedésre. Az Endling a madarak archív audiófelvételeinek összeállítása, amelyekből néhány fajt már kihaltnak tekintenek. A Nightingale Concert (Luscinia luscinia) arra buzdít bennünket, hogy nézzünk körül, és a nagyvárosok legzsúfoltabb helyein is keressük a szépséget. Ezek a hanginstallációk arra ösztönöznek bennünket, hogy lassítsunk, és merüljünk bele a természet hangjaiba, gondolkodjunk el azon, milyen kapcsolat fűz minket a körülöttünk lévő világhoz. (J.E.)
SoundCloud linkek a művész jóvoltából
Alábbi szövegek: Diana Lelonek
A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. A harmadik epizódban Petró Zsuzska művészettörténészt faggattuk a lassúság különféle aspektusairól.
(Kattints a képre)
Petró Zsuzska és Üveges Krisztina a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás kapcsán. Élő adás: 2020.05.05
(Kattints a képre a videó megtekintéséhez)
Antropocén költészet, radikális hétköznapok. A Ludwig Live április 25-i adásában Fenyvesi Orsolyát, Sirokai Mátyást és Závada Pétert kapcsoltuk élőben.
Az egyelőre csupán egy microsite felületén élvezhető kiállításhoz kapcsolódóan egy interjúsorozat indult a Fidelio oldalán. A széria második részében Üveges Krisztina művészettörténész gondolatai olvashatók az alternatív életstratégiákról, az önként vállalt egyszerűség szükségességéről, a fenntarthatóság különféle módozatairól.
(Kattints a képre)
“A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. A kurátori csapat közel két éve dolgozott a tárlat koncepcióján, ám egyelőre csupán a virtuális térben láthatók a kiválasztott művek, a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagok. A válogatást szokatlan módon a múzeum hatfős kurátori csapata jegyzi, a most útjára induló sorozatban mindegyikükkel beszélgetünk majd. Az első részben Popovics Viktóriát, ötletgazdát kérdeztük.” (Kattints a képre)
(Kattints a képre)
“A vírusmizéria talán esélyt jelenthet arra, hogy jobban figyeljünk ezekre a globális gondokra, mint a felelőtlen túlfogyasztásra, az ember és a természeti erőforrások kizsákmányolására vagy a mesterségesen kialakított és fenntartott vágyak és normák kontrolljára – minthogy most saját bőrünkön éreztük meg, hogy ezeket nem lehet elbagatellizálni.”
Interjú Készman Józseffel a Lassú Élet. Radikális hétköznapok című kiállítás kapcsán.
Hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány és az emiatt bevezetett korlátozások a mindennapjaidat és a munkádat?
A Slow Life-on kívül részt vettem volna a 2B Galériában egy Böröcz László által összefogott Pészah tematikájú kiállításon, ami pont ugyanaznap nyílt volna meg, április 8-án. Mivel témája miatt a tárlat nem halasztható el, sajnos ez a kiállítás teljes egészében elmaradt. Május első felében pedig egy kéthetes rezidencia programon lettem volna Rómában a Balassi Intézetben, amit még a 2018 őszén elnyert MODEM-díjhoz kapcsolódva kaptam. Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, és ez idén is így alakult. Remélem, ősszel esetleg már lesz olyan a helyzet, hogy bepótolhatom. A „civil”’ munkahelyem pedig szintén egy múzeum, így a hétköznapi munka terén is sok minden átrendeződik most. Szerencsés helyzetben vagyok jelenleg, hogy nem szabadúszóként dolgozom, illetve hogy idén megkaptam a Derkovits-ösztöndíjat is. Ugyanakkor a praktikus biztonságérzeten túl nyilván nyugtalanító ez a bizonytalanság. Alapvetően nehezebb koncentrálnom, sokszor cikáznak a gondolataim, aggódom a családomért, az egészségügyben dolgozó szüleimért, az emberekért általánosságban. Mindeközben egy óriási információhullámban vagyunk, a bezártság ellenére sok az online inger. Nehezebben tudok most új munkákon gondolkodni, visszalassulni hozzájuk, ugyanakkor hosszú távon ebből a kitartott figyelemből és a csapongó gondolatokból, érzésekből lehet, hogy kikerekedik majd valami új. A mindennapok privát szintjén viszont mindennek ellenére sikerült kialakítani egy meghitt buborékot, ezt nagyon élvezem. Szinte sose volt ennyire jegyzetmentes a naptáram, közben sokféle belső folyamat zajlik most bennem.
Az alábbi interjúban a kiállítás ötletgazdája és egyik kurátora, Popovics Viktória mesél a projekt létrejöttéről és hátteréről.
MINDEKÖZBEN valahol egy XIII. kerületi lakás mélyén… Koronczi Endre képzőművész kanapéjába fordulva alszik.
Az extrém és abszurd alvás egy művészeti projekt, Koronczi hosszú évek óta űzi ezt a foglalatosságot: megpróbál tudatosan lemenni alfába és elaludni nyilvános helyeken, utcán, téren, autó-motorháztetőn stb.
Eredetileg a Lassú élet. Radikális hétköznapok c. kiállításunk megnyitóján is bealudt volna, azonban most ő is online fog aludni. Az élő közvetítés a profiljában tekinthető meg.
Koronczi Endre virtuális performance-ja a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás megnyitóján, 2020 április 8.
A lassú-szemléletmód a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Ha megfelelő mértékben lassítjuk a zenét –ameddig csak torzítások nélkül lehetséges–, rengeteg mindent álmodhatunk két ütem közé. Ha ügyesek vagyunk, egy új világban, egy másik zenei tájban találhatjuk magunkat, ahol zene és látvány egylényegűvé válásának lehetünk tanúi. Egyszerre késztet arra, hogy lecsillapodjunk és erősíti fel az érzeteket. Elmerülünk a részletekben, megfigyeljük őket, már-már tapinthatóvá válnak.
Csató József zenei performansza a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás virtuális megnyitója alkalmából. 2020 április 8.
Készman József kurátor köszöntője a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás virtuális megnyitóján. 2020. április 8.
ÖSSZEKÖTVE – Orvos-Tóth Noémi a Könyves Magazin beszélgetőműsorában
Orvos-Tóth Noémi beszélgetése Valuska Lászlóval a nemzetközi Slow Art Day alkalmából, 2020. április 4.
iamyank szobakoncertje a nemzetközi Slow Art Day alkalkmából (2020 április 4.)
Ludwig Live | Zenei inspirációk a Slow Life. Radikális hétköznapok című kiállításra
Kategóriák
kapitalizmuskritika
A kapitalizmust olyan gazdasági rendszerként szokás meghatározni, amelyben az ország kereskedelmét, iparát és nyereségét magánvállalatok ellenőrzik, nem azok az emberek, akik idejükkel és munkaerejükkel ezeknek a társaságoknak a működését lehetővé teszik. A kapitalizmus kritikája a kapitalizmus általános elveinek teljes elutasításától egészen konkrét eredményei elutasításáig terjed. A kapitalizmuskritikák hátterében olyan vádak állnak, amelyek szerint a kapitalizmus természeténél fogva kizsákmányoló, gazdasági egyenlőtlenséget teremt: a kritikusok szerint a kapitalizmus a vagyon és a hatalom igazságtalan elosztásával jár.
A kapitalizmus kritikája azt állítja, hogy antidemokratikus, korlátozza az emberi jogokat, és az imperialista terjeszkedést és a háborút ösztönzi. A szabadpiacok állítólag erősítik a szabad társadalmakat. Ezzel szemben a mai felpumpált globális gazdaság világszerte csorbítja a demokráciában élő emberek hatalmát.
Kategóriák
slow work (lassú munka)
Az állandó időhiány, stressz és túlórázás korában égető szükség van a lassú munka módszerére. A lassú munka abból a feltevésből indul ki, hogy az embernek tudatosabban kell élnie, időt hagyva magának a mindennapi élet apró örömeire, és szellemileg karban tartva testét és elméjét – a munkavégzés szintjén. Ez a modell hagy időt a gondolkodásra, elveti az anyagiasságot és a még több pénz, a siker vagy az eredmények hajszolását. Célja a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése, a kiégés elleni fellépés, a stresszmentes munkahely megteremtése, olykor a rugalmas munkaidő-modell megvalósítása: mindez esélyt ad a hosszú távú mentális és fizikai jólétre.
A lassú munka produktívabb: a munka lelassítása lehetőséget ad a regenerálódásra. Az általános stressz-szint is csökken a koncentráció és a kreativitás növekedésével. Az embernek így hosszú távon nő az energiája és a teljesítménye. A lassú munka nem azt jelenti, hogy lassabban dolgozunk, hanem hogy tudatosabbak és ezért koncentráltabbak vagyunk, amit időbeli nyomás vagy sietség nélkül tudunk elérni. Végül, a lassú munka modellje arra ösztönöz, hogy az ember ne akarjon több, gyorsabb, nagyobb lenni, ezáltal nagyobb békét teremt a munka világában. Bár ez a módszer nem feltétlenül könnyen megvalósítható (akár lehetetlennek is tűnhet), de a követése lehetőséget biztosít egy egészségesebb és hatékonyabb társadalom létrehozására.
A népszerű „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” szlogen arra ösztönzi az embereket, hogy az egész bolygó jólétét tartsák szem előtt, és tegyenek lépéseket saját közösségükben és városukban. Mielőtt a kormányok aktívan felkarolták volna a környezetvédelem ügyét, már voltak olyanok, akik fontosnak tartották lakóhelyük és az ott élők megóvását. Ezek a törekvések, amelyeket alulról jövő kezdeményezéseknek nevezünk, általában helyi szinten zajlanak, elsősorban önkéntesek és segítők közreműködésével. Noha eredetileg helyi törekvésként indultak, idővel jelentős globális eszmévé nőtték ki magukat, és mára a helyi közösségek mellett a vállalatokat, kormányokat és az oktatási rendszert is meghódították.
A helyi és a globális környezetet érintő kérdések mellett fontos gazdasági szempontok is vannak. Ilyen a helyi gazdaság megerősítése a helyi vállalkozások, gazdaságok támogatásával, például (importált helyett) helyi gyümölcs és zöldség vásárlásával. A helyi termékek vásárlása nemcsak a bolygó számára jobb, de lehetőséget nyújt szomszédaink támogatására, és hozzájárul a helyi gazdaság megerősítéséhez.
Kategóriák
közösségi gondolkodás
A közösségi gondolkodás olyan társadalmi törekvés, amely a közösség javát helyezi előtérbe, olykor az egyéni érdek rovására. Az egyes egyének számára biztosított kiváltságok helyett olyan megoldásokat és cselekvési programokat igyekszik megfogalmazni, amelyek mindenkire kiterjeszthetők, és hosszú távon a közjót stabilizáló projektek.
A közösségi gondolkodás az egymásra való odafigyelést jelenti, a törekvést, hogy cselekedeteinkkel másoknak is jót tegyünk. Ez azonban nem tévesztendő össze a jótékonysággal, éppen ellenkezőleg, a közösségi gondolkodás minden fél számára hasznos lehet, például egymásnak nyújtott szolgáltatások formájában – legyen szó kutyasétáltatásról vagy cipzárjavításról stb.
A közösségi kertek jó példái a városokban végzett közösség tevékenységnek. Ugyanilyen jó kezdeményezés lehet a helyi önkormányzatok részéről, ha virágok helyett fűszernövényeket és gyümölcsfákat ültetnek a közterekre, így segítve ennivalóhoz a szegényebbeket.
A döntéshozatal szintjén egyre több olyan emberjogi mozgalom létezik, amely azt a politikát követi, hogy egyetlen vezető helyett a közösség hozza meg a döntéseket. Hasonlóképpen ma már a világ számos városában és helyi közösségében nyíltan megvitatják például az éves költségvetéssel kapcsolatos döntéseket, így a lakosság az önkormányzattal közösen dönthet a pénzeszközök felhasználásáról. A decentralizáció, a döntéshozatal közösségi tevékenységgé alakulása újabb jele a helyi közösségek fokozott jelentőségének.
Kategóriák
alternatív életstratégiák
Egyre gyorsabban élünk, többet utazunk, és többet vásárolunk. Mindennapi életünket áthatja a technológia és a fogyasztói társadalom gyors fejlődése, ami a stresszel és rohanással járó felgyorsult élettempóban mutatkozik meg. Mély ellentmondások szövik át az életünket: a történelem során az ember még soha nem élt ilyen hosszú életet – jó egészségben, és soha nem volt ilyen óriási árugazdagság. Mindazonáltal számos problémával kell szembenéznünk, ilyenek például az urbanizáció következményei, amelyek veszélyeztetik a természeti környezetet és a biodiverzitást, vagy az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése és a társadalmi egyenlőtlenség.
A globalizációból megtanultunk néhány alapszabályt arra vonatkozólag, hogyan viselkedjünk ebben a világban. Ennek ellenére számtalan akció és stratégia helyezkedik szembe a „mainstream” életmóddal. Ezek az alternatív törekvések egyéni szinten nyilvánulnak meg. Sokféle alternatív életstratégia létezik. Ezek nem pontosan meghatározott receptek, különböző módszerekben és eszközökben öltenek testet – attól függően, hogy a mindennapokról, munkáról, viselkedésről vagy eszmékről van-e szó –, és igen széles spektrumot ölelhetnek fel a zöldségek lakásban való termesztésétől otthonunk elhagyásáig és egy lakókocsiba költözésig. Az alternatív életstratégiák száma korlátlan, a lényeg az, hogy a szükségleteink szerint éljünk, kövessük a szívünket és harmóniában legyünk önmagunkkal.
Kategóriák
kivonulás, eszképizmus
A mai globális társadalom egyik fő problémája a szorongás vagy legalábbis a frusztráció. Az egyén úgy érzi, folyamatos nyomás nehezedik rá, hogy eleget tegyen az élettel és a munkával kapcsolatos elvárásoknak. Az interneten és a közösségi médián keresztül nap mint nap ránk zúduló információtenger közepette könnyen érezhetjük magunkat törékenynek. Az internet, a közösségi média hatására hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, mintegy versenybe szállni a világgal, ami akár a világból való meneküléshez is vezethet.
A menekülés azonban nem feltétlenül védekezés a környező világ mérgező hatásával szemben, a stressz és a szorongás ellen. Éppúgy lehet vágy, törekvés vagy proaktív elhatározás arra, hogy felépítsünk egy „jobb” világot, és sikeresen kormányozzuk saját kis univerzumunkat.
Ebben az értelemben az eszképizmust tekinthetjük úgy is mint kísérletet a kiegyensúlyozott élet megteremtésére, beleértve önmagunk és saját jólétünk megteremtését is. Az eszképizmusnak lehetnek radikális formái is, de nem feltétlenül kell radikálisnak lennie. Más formában is megjelenhet a mindennapi életben – lassúságként, elmélyülésként, meditációs elemként, amely lehetővé teszi az egyensúly megtalálását, például egy hosszú séta formájában.
Az antikonzumerizmus vagy fogyasztáskritika olyan társadalompolitikai ideológia, mely szembehelyezkedik a konzumerizmussal, mely szükségszerűnek tekinti a gazdasági növekedést mondván, hogy a fogyasztás folyamatos növekedése élénkíti a gazdaságot, és az állandó vásárlás boldogabbá teszi az embert.
A fogyasztáskritika ezzel szemben arra szólítja fel az egyént, gondolja végig fogyasztási szokásai mozgatórúgóit, azt, hogy milyen előnyökkel jár számára az árucikkek birtoklása, és milyen hatással van ez a minket körülvevő világra. Az antikonzumerizmus hangsúlyozza, hogy változtassunk szokásainkon, és fogyasszunk kevesebbet. Ugyanakkor vallja, hogy a pénzügyi és gazdasági céljaikat a közjó rovására előtérbe helyező nagy üzleti vállalatoknak lépéseket kell tenniük a környezetvédelem, a társadalmi egyenlőség és egy etikusabb társadalom előmozdítása érdekében.
Az antikonzumerista mozgalmak nem magát a fogyasztást ellenzik, hanem a fogyasztói társadalom meglévő formáira keresnek alternatívákat.