Kategóriák
Talk Slow

Szép új világ. Milyen lesz a művészet a koronavírus-járvány után? Interjú Diana Lelonekkel

Szép új világ. Milyen lesz a művészet a koronavírus-járvány után? Diana Lelonekkel beszélget Jan Elantkowski

Milyen hatással van a járvány a művészetedre és a mindennapi életedre?

Szorongással küzdök, ezért a koronavírus-járvány számomra nehéz időszak. Nagyon aggódom a családomért és a jövő miatt. Varsó központjában egy kis albérletben lakni a karantén idején nagy megpróbáltatás.

A Parlament mellett lakom, ahol komoly rendőri jelenlét volt, mindenkit igazoltattak. Csaknem három hónapja élek bezárva egy kis szobába a barátommal. Nincs erkélyünk, így foglaltam magamnak egy picike kertet a házunk közelében. Magánterület, ezért oda ki lehetett járni a karantén alatt is. Évek óta nem használja senki. Elhatároztam, hogy ültetek pár növényt és virágot. Találtam egy macskát is, ott él a kertben, és etetni kezdtem. Azt hiszem, a kert és a cica segített túlélni ezt a nehéz időszakot.

Lengyelországban ijesztő a politikai helyzet a koronavírus-járvány idején. Április 15-én, a karantén alatt és a járvány kellős közepén a lengyel kormány elhatározta, hogy bevezeti a teljes abortusztilalmat. Rendes körülmények között valahányszor újra megpróbálják keresztülvinni ezt a borzasztó törvényt a parlamentben, emberek ezrei vonulnak ki az utcára tiltakozni. De most, a karantén idején tilos mindenfajta demonstráció. Ennek ellenére a nők megtalálták a jogi kiskapukat, és így is tiltakoztak. Tiltakoztak autóban ülve, plakátokkal a Parlament melletti bolt előtt sorakozva, stb.

Számomra a demonstrációkon az a legfontosabb, hogy együtt kiabálunk, de erre most nem volt mód, amikor tilos a gyülekezés. Ezért határoztam el, hogy felkérem a nőket, hogy gyűljünk össze online, és így hallassuk a hangunkat együtt. Csaknem száz felvételt kaptam nőktől, férfiaktól és gyerekektől, akik ezt a mondatot skandálták: „A vírussal harcoljatok, ne a nőkkel!” [„Walczcie z wirusem, nie z kobietami”] és még néhány olyan szlogent, amit tüntetéseken szoktunk kiabálni a Parlament előtt.

A barátommal, Edka Jarząb művésszel összevágtuk a kapott hangfelvételeket. Így hoztuk létre egy olyan demonstráció felvételét, amely fizikai értelemben sosem valósult meg. Aznap, amikor a parlamentben szavaztak a törvényről, lejátszották a tüntetők kiabálását az ablakokból, erkélyekről, autókból, a boltba menet (a Parlament melletti boltba menet is). És ennek köszönhetően együtt tudtunk kiabálni, és hallották a hangunkat. Azt hiszem, ez a fajta „hangszórótüntetés” a tiltakozás hasznos eszköze lehet, amikor tilos a gyülekezés.

Néhány napja mozdultam ki Varsóból először március eleje óta. Jelenleg is egy barátomnál vagyok vidéken, és végre érzem, hogy a stressz és a feszültség, ami ebben a helyzetben felgyülemlett, oldódni kezd.

 

Mit gondolsz, megváltozik a viszonyod az élethez és a művészethez, ha vége lesz a járványnak?

Még nem tudom, milyen hatással lesz a járvány az életemre. Egyelőre nehéz bármit is megjósolni. Egyszerre vannak pozitív és negatív érzéseim a járvány hatásával kapcsolatban. Az biztos, hogy ez a vírus akkor jött, amikor a világnak már nagy szüksége volt a változásra. Olyan iszonyatos rohanásban és túltermelésben éltünk, hogy várható volt, hogy előbb-utóbb történnie kell valaminek, ami megállítja. Tavaly a klímaválság mozgalmakban követeltük a fogyasztás csökkentését és a repülőjáratok ritkítását. Most ez mind leállt, nem azért, mert az emberek döntöttek így, hanem egy mikroorganizmus hozta meg helyettük a „döntést”.

Buona Fortuna címmel rendezett római egyéni kiállításom három hónapja zárva tart a koronavírus miatt. Jövő héten végre kinyit. Furcsa érzés erre a kiállításra gondolni, mely a katasztrófáról, a Földhöz való arrogáns viszonyunkról szól „zoeterápiás” munkákon keresztül, melyekben a baktériumok bosszút állnak az ember uralomvágyáért… és akkor egyszer csak itt egy valódi vírus, és bezárják a kiállítást három hónapra… Amikor kitaláltuk a címet Kuba Gawkowski kurátorral néhány héttel a megnyitó előtt, a Buona Fortunában rejlő irónia éppolyan fontos volt számunkra, mint a kiállításban felcsillanó remény. Úgy érzem, ez a vírus a végső hívó szó a változtatásra. Nem szabad elszalasztanunk. Az a világ, ami eddig volt, talán soha többet nem jön vissza. A kérdés az, hogy merre mennek a változások. Lehet, hogy jobb lesz a világ – a járvány talán esélyt ad arra, hogy új gazdasági megoldásokat és modelleket keressünk és vezessünk be. Én sajnos attól tartok, hogy a járvány legelső hatása – amely hamarosan meg fog mutatkozni – az osztálykülönbségek radikális elmélyülése lesz. De nagyon aggódom a szabadságunkért és a demokrácia jövője miatt is.

Diana Lelonek, kiállítási enteriőr/exhibition view: Buona Fortuna, Fondazione Pastificio Cerere, Róma/Rome, 2020. Fotó/photo: Andrea Veneri

Ami a művészetet illeti, azt hiszem, nehéz dolgunk lesz. Gyakorlatilag töröltek minden kiállítást, konferenciát, vitát és fesztivált, amit erre az évre terveztem. A művészek gyakorlatilag semmiféle támogatást nem kaptak az államtól. A művészet és a kultúra állami támogatása a járvány után valószínűleg jelentősen csökkeni fog. Az intézmények támogatását máris csökkentették, ami odavezethet, hogy a művészeknek nem lesz fizetése. Kárba vész a méltányos fizetésért és a kiállítási költségek biztosításáért vívott sokévnyi küzdelem. Nemrégen hallottam egy interjút egy ismert lengyel színésszel (egy igen jómódú színésszel), aki azt nyilatkozta, hogy a művészek boldogulni fognak, mert „az éhes művész a termékeny művész”. Ez a mítosz sajnos még mindig tartja magát a társadalomban.

Ami pedig a másik kérdést illeti, a kulturális szférában dolgozók többségét nullaórás szerződéssel foglalkoztatják, vagy olyannal, ami alig fizet, és nem nyújt sem stabilitást, sem szociális biztonságot (a magánjog patologikus kifacsarása); ezeknek az embereknek jelenleg nincs jövedelmük, és a helyzet nem fog visszarendeződni akkor sem, ha feloldják a korlátozásokat – a kulturális munkások talán rosszabb helyzetbe kerülnek, mint valaha.

Diana Lelonek, kiállítási enteriőr/exhibition view: Buona Fortuna, Fondazione Pastificio Cerere, Róma/Rome, 2020. Fotó/photo: Andrea Veneri

Mit gondolsz, miben változtatta meg a vírus alapvetően az életünket, ha megváltoztatta? Mit tanulhatunk a járványból?

Ahogy már mondtam, szerintem az életünk elsősorban a gazdasági válság miatt fog megváltozni – ez a koronavírus hatása.

A járvány után sokan elszegényednek, elvesztik a munkájukat vagy az otthonukat, adóságba keverednek (az máris látható, hogy sokan el fognak maradni a hiteltörlesztéssel az elkövetkező három hónapban), tehát növekedni fog a hontalanság és a munkanélküliség. Engem személy szerint nagyon irritálnak azok az emberek, akik gyönyörű képet festenek a járvány utáni világról: ők általában olyan kiváltságos helyzetben élnek, hogy van saját lakásuk, és a karantén idején a tágas udvaron jógáznak, és belső utazásra kelnek. A közösségi médiában sok középosztálybeli ember arról beszél, hogy a karantén felnyitotta a szemüket az élet valódi értékeire… Őszintén szólva már rosszul vagyok az ilyen beszédtől. A valóság a következő: Lengyelországban az emberek többsége pici, jelzáloggal terhelt lakásban szorong, vagy igen magas áron bérli a lakását. Remélem, hogy a koronavírus után kipukkad végre az ingatlanbuborék.

A járvány talán esélyt ad olyan változásokra, melyek különben nem történtek volna meg. Megállt a világ, és nem szabad visszatérni a korábbi működéséhez. Most lehetőségünk van másfajta gazdasági modellek bevezetésére. Olyan modellek bevezetésére, amelyek véget vetnek a Föld ökoszisztémájának a kizsákmányolásának, az ipari méretű gazdálkodásnak, és megnő a kis gazdaságok, a lokalitások és az együttműködés fontossága, csökken a termelés, és lelassul az élet. De ez túl utópisztikusan hangzik. Nem hiszem, hogy így történne. Az ökoszisztéma fellélegzett egy pillanatra, mielőtt minden visszatérne a régi kerékvágásba. Most egy még nagyobb válság áll a küszöbön: a klímaválság. Hosszú távon ez jóval súlyosabb következményekkel fog járni, mint a koronavírus-járvány.

Diana Lelonek, Motherboard Nature, “Center for Living Things” sorozatból / From the series “Center For Living Things”, 2017

Mit gondolsz, a művészet képes előidézni társadalmi változást? És ha igen, hogyan?

Azt hiszem, a művészetben megvan ez a potenciál, de nem igazán képes társadalmi méreteket ölteni. Erre a politikusoknak van meg az eszközük, nem a művészeknek. Mi csak a saját dolgunkat tudjuk tenni, csinálhatunk elkötelezett, politikai művészetet. Az a fontos, hogy hallassuk a hangunk. A művészetnek persze vannak eszközei arra, hogy alternatívákat mutasson fel. Ez már folyamatban van: egyre alakulnak az agytrösztök gondolkodókból és művészekből. Mindazonáltal ez még mindig kicsiben folyik. A közvélemény szerint a művészet felesleges, olyasmi, amit nem kell támogatni kritikus időkben, és az első dolog, ami veszhet mint felesleges luxus.

Amikor a művészeten a sor, hogy választ adjon a jelenlegi politikai és társadalmi realitásokra, akkor, azt hiszem, megvan benne a potenciál a jelen helyzetben. Mindazonáltal tartok az olyasfajta elnyomástól, ami épp most esett meg varsói művészekkel. Egy hete néhány lengyel művész egy happeninget adott elő a Parlament mellett arra reagálva, hogy a kormány megrendezte a választásokat a járvány alatt (erről lásd itt). A művészek csak tették a dolgukat – egy performanszot hajtottak végre a szabályokat betartva (távolságot tartottak egymástól és maszkot viseltek). Ennek ellenére súlyos bírsággal büntették őket azért, mert művészetet csináltak, amely ebben az esetben a valóságban zajló események kritikája volt.

Varsó – Budapest, 2020 május

Kategóriák
Talk Slow

“Ez a kiállítás a szerelemgyerekünk” Interjú Petró Zsuzska kurátorral Ludwig Múzeum blogján

Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás bár „fizikailag” nem látogatható jelenleg, a múzeum online felületein számos tartalommal találkozhatnak az érdeklődők, amelynek része a múzeum blogján megjelenő interjúsorozat is. Ezekben a tárlat kurátorai mesélnek a kiállításról, annak előkészületeiről és virtuális térbe történő „átköltöztetéséről”. Ez alkalommal Petró Zsuzskával, a kurátori csapat következő tagjával beszélgettünk.

Kategóriák
Talk Slow

“Ez egy komoly, szinte drámai kiállítás, meglehetősen sötét jövőképekkel”. Interjú Csizek Petra kurátorral

Interjú Csizek Petra kurátorral a Fidelio magazinban

“Nem emlékszem soha egyetlen kiállításra sem, amelyben a művészet és az életünk ilyen mértékű átfedésbe került volna egymással”

Kategóriák
Talk Slow

Interjú Üveges Krisztina kurátorral a Ludwig Múzeum blogján

(Kattints a képre)

Kategóriák
Slow Motion

Diana Lelonek lassú hangjai (audio)

Diana Lelonek alkotása, amelyet a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállításra beválogattunk, az ember és a természet kapcsolatát vizsgálja. Az Élő dolgok központja című projektében a művész az élet olyan új formáit veszi górcső alá, amelyek az emberi túltermelés eredményeiként jöttek létre. Ezeknek az új élőlényeknek természetes élőhelyeivé váltak a túltermelés termékei.

Diana Lelonek a művészeti gyakorlatában többek között hanggal is foglalkozik. Az audióprojektjei között szerepel a Melting Gallery, mellyel az olvadó gleccserek hangja révén kívánja felhívni a figyelmet a globális felmelegedésre. Az Endling a madarak archív audiófelvételeinek összeállítása, amelyekből néhány fajt már kihaltnak tekintenek. A Nightingale Concert (Luscinia luscinia) arra buzdít bennünket, hogy nézzünk körül, és a nagyvárosok legzsúfoltabb helyein is keressük a szépséget. Ezek a hanginstallációk arra ösztönöznek bennünket, hogy lassítsunk, és merüljünk bele a természet hangjaiba, gondolkodjunk el azon, milyen kapcsolat fűz minket a körülöttünk lévő világhoz. (J.E.)

SoundCloud linkek a művész jóvoltából

Alábbi szövegek: Diana Lelonek

Kategóriák
Talk Slow

A slow egyfajta hozzáállás az életünkhöz, hogy észrevehessük a világot magunk körül. Interjú Petró Zsuzskával

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. A harmadik epizódban Petró Zsuzska művészettörténészt faggattuk a lassúság különféle aspektusairól.

(Kattints a képre)

Kategóriák
Talk Slow

Petró Zsuzska és Üveges Krisztina a a Tilos Rádió Tótumfaktum című műsorában

Petró Zsuzska és Üveges Krisztina a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás kapcsán. Élő adás: 2020.05.05

Kategóriák
Programok

Ludwig Live | Fenyvesi x Sirokai x Závada: A lassulás versei

(Kattints a képre a videó megtekintéséhez)

Antropocén költészet, radikális hétköznapok. A Ludwig Live április 25-i adásában Fenyvesi Orsolyát, Sirokai Mátyást és Závada Pétert kapcsoltuk élőben.

Kategóriák
Talk Slow

Az önként vállalt lassúság nem hóbort. Interjú Üveges Krisztina kurátorral a Fidelion

Az egyelőre csupán egy microsite felületén élvezhető kiállításhoz kapcsolódóan egy interjúsorozat indult a Fidelio oldalán. A széria második részében Üveges Krisztina művészettörténész gondolatai olvashatók az alternatív életstratégiákról, az önként vállalt egyszerűség szükségességéről, a fenntarthatóság különféle módozatairól.

(Kattints a képre)

Kategóriák
Talk Slow

Egy lassuló világra vágyunk mindannyian. Interjú Popovics Viktória kurátorral a Fidelion

“A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. A kurátori csapat közel két éve dolgozott a tárlat koncepcióján, ám egyelőre csupán a virtuális térben láthatók a kiválasztott művek, a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagok. A válogatást szokatlan módon a múzeum hatfős kurátori csapata jegyzi, a most útjára induló sorozatban mindegyikükkel beszélgetünk majd. Az első részben Popovics Viktóriát, ötletgazdát kérdeztük.” (Kattints a képre)

 

Kategóriák
Talk Slow

Műalkotás a digitális nyilvánosság korszakában. Interjú Készman József kurátorral

(Kattints a képre)

“A vírusmizéria talán esélyt jelenthet arra, hogy jobban figyeljünk ezekre a globális gondokra, mint a felelőtlen túlfogyasztásra, az ember és a természeti erőforrások kizsákmányolására vagy a mesterségesen kialakított és fenntartott vágyak és normák kontrolljára – minthogy most saját bőrünkön éreztük meg, hogy ezeket nem lehet elbagatellizálni.”

Interjú Készman Józseffel a Lassú Élet. Radikális hétköznapok című kiállítás kapcsán.

Kategóriák
Talk Slow

Szép új világ – Mi lesz a művészettel a koronavírus után? Interjú Schuller Judit Flóra képzőművésszel

Hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány és az emiatt bevezetett korlátozások a mindennapjaidat és a munkádat?

A Slow Life-on kívül részt vettem volna a 2B Galériában egy Böröcz László által összefogott Pészah tematikájú kiállításon, ami pont ugyanaznap nyílt volna meg, április 8-án. Mivel témája miatt a tárlat nem halasztható el, sajnos ez a kiállítás teljes egészében elmaradt. Május első felében pedig egy kéthetes rezidencia programon lettem volna Rómában a Balassi Intézetben, amit még a 2018 őszén elnyert MODEM-díjhoz kapcsolódva kaptam. Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, és ez idén is így alakult. Remélem, ősszel esetleg már lesz olyan a helyzet, hogy bepótolhatom. A „civil”’ munkahelyem pedig szintén egy múzeum, így a hétköznapi munka terén is sok minden átrendeződik most. Szerencsés helyzetben vagyok jelenleg, hogy nem szabadúszóként dolgozom, illetve hogy idén megkaptam a Derkovits-ösztöndíjat is. Ugyanakkor a praktikus biztonságérzeten túl nyilván nyugtalanító ez a bizonytalanság. Alapvetően nehezebb koncentrálnom, sokszor cikáznak a gondolataim, aggódom a családomért, az egészségügyben dolgozó szüleimért, az emberekért általánosságban. Mindeközben egy óriási információhullámban vagyunk, a bezártság ellenére sok az online inger. Nehezebben tudok most új munkákon gondolkodni, visszalassulni hozzájuk, ugyanakkor hosszú távon ebből a kitartott figyelemből és a csapongó gondolatokból, érzésekből lehet, hogy kikerekedik majd valami új. A mindennapok privát szintjén viszont mindennek ellenére sikerült kialakítani egy meghitt buborékot, ezt nagyon élvezem. Szinte sose volt ennyire jegyzetmentes a naptáram, közben sokféle belső folyamat zajlik most bennem.

 

Szerinted megváltozik majd az életünk és ezzel együtt a művészeti élet a Covid-19 vírus után?  

Ezt a jelenlegi helyzetből nehéz előre látni, de alapvetően azt gondolom, hogy igen, egy jó darabig sok minden más lesz. Nehéz megmondani, mennyi időbe fog telni, hogy a dolgok visszaterelődjenek a koronavírus előtti mederbe. Azt is elképzelhetőnek tartom – ha például korábbi kollektív változásokra, traumákra gondolunk –, hogy a normalitás a mindennapok szintjén viszonylag hamar vissza fog térni az életünkbe, viszont a reflektáláshoz még több időre és távolságra lesz szükségünk.

 

Mit gondolsz, átalakítja-e a vírus alapvetően az életünket, és ha igen, tanulunk-e belőle valamit? 

Nem szívesen mondanék ezzel kapcsolatban „nagy” kijelentéseket. Sok minden változott és változik most körülöttünk az elmúlt pár hónapban. Ez senkit nem kerül ki, mindenki megéli a maga privát szintjén, de ezentúl kikerülhetetlen, hogy egyénként is aggódjunk a nagyobb egészért. A jelenleg fizikailag leszűkült életterünk és aktivitásunk valószínűleg sok embert rávezet majd egy minimalistább életmódra.

 

Szerinted képes a művészet társadalmi változásokat előidézni, és ha igen, miféléket?

A művészetnek mindig is volt reflektáló szerepe. Hogy ez mennyire provokatív, hangos, messzire elérő, kritikus vagy éppen „csendben” reflektáló, az az alkotó, a kész munka és a közvetítő eszköz vagy csatorna függvénye. Amikor valami ennyire közeli hozzánk időben és ebben az esetben fizikailag is, azt mindig nehéznek éreztem a művészeten keresztül megközelíteni – még befogadóként is. Szerintem ehhez sok esetben kell egy kis idő és eltávolodás.

Schuller Judit Flóra: Towards Nothingness (Walks), részlet a Memory Theatre sorozatból / from the series Memory Theatre, 2017. Fotó/Photo: Bíró Dávid

Schuller Judit Flóra részt vesz a kiállításunkban. Itt lehet többet olvasni róla.

Kategóriák
Talk Slow

Egy kiállítás, amely a jövőbe látott és a jelenre tapintott. Interjú Popovics Viktória kurátottal és a kiállítás ötletgazdájával

Az alábbi interjúban a kiállítás ötletgazdája és egyik kurátora, Popovics Viktória mesél a projekt létrejöttéről és hátteréről.

 

Kategóriák
Programok

Koronczi Endre “Extreme Sleeping 2020” című performance-ja a virtuális kiállítás megnyitón


MINDEKÖZBEN valahol egy XIII. kerületi lakás mélyén… Koronczi Endre képzőművész kanapéjába fordulva alszik.
Az extrém és abszurd alvás egy művészeti projekt, Koronczi hosszú évek óta űzi ezt a foglalatosságot: megpróbál tudatosan lemenni alfába és elaludni nyilvános helyeken, utcán, téren, autó-motorháztetőn stb.
Eredetileg a Lassú élet. Radikális hétköznapok c. kiállításunk megnyitóján is bealudt volna, azonban most ő is online fog aludni. Az élő közvetítés a profiljában tekinthető meg.

Koronczi Endre virtuális performance-ja a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás megnyitóján, 2020 április 8.

Kategóriák
Programok

Csató József: zenei impressziók a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás virtuális megnyitójára

A lassú-szemléletmód a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Ha megfelelő mértékben lassítjuk a zenét –ameddig csak torzítások nélkül lehetséges–, rengeteg mindent álmodhatunk két ütem közé. Ha ügyesek vagyunk, egy új világban, egy másik zenei tájban találhatjuk magunkat, ahol zene és látvány egylényegűvé válásának lehetünk tanúi. Egyszerre késztet arra, hogy lecsillapodjunk és erősíti fel az érzeteket. Elmerülünk a részletekben, megfigyeljük őket, már-már tapinthatóvá válnak.

Csató József zenei performansza a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás virtuális megnyitója alkalmából. 2020 április 8.

Kategóriák
Programok

Készman József kurátor köszöntője a kiállítás virtuális megnyitóján

Készman József kurátor köszöntője a “Lassú élet. Radikális hétköznapok” című kiállítás virtuális megnyitóján. 2020. április 8.

Kategóriák
Programok

ÖSSZEKÖTVE – Orvos-Tóth Noémi a Könyves Magazin beszélgetőműsorában

ÖSSZEKÖTVE – Orvos-Tóth Noémi a Könyves Magazin beszélgetőműsorában

Orvos-Tóth Noémi beszélgetése Valuska Lászlóval a nemzetközi Slow Art Day alkalmából, 2020. április 4.

Kategóriák
Programok

iamyank szobakoncertje a nemzetközi Slow Art Day alkalmából

iamyank szobakoncertje a nemzetközi Slow Art Day alkalkmából (2020 április 4.)

Ludwig Live | Zenei inspirációk a Slow Life. Radikális hétköznapok című kiállításra

Kategóriák
Slow Tudástár

kapitalizmuskritika

A kapitalizmust olyan gazdasági rendszerként szokás meghatározni, amelyben az ország kereskedelmét, iparát és nyereségét magánvállalatok ellenőrzik, nem azok az emberek, akik idejükkel és munkaerejükkel ezeknek a társaságoknak a működését lehetővé teszik. A kapitalizmus kritikája a kapitalizmus általános elveinek teljes elutasításától egészen konkrét eredményei elutasításáig terjed. A kapitalizmuskritikák hátterében olyan vádak állnak, amelyek szerint a kapitalizmus természeténél fogva kizsákmányoló, gazdasági egyenlőtlenséget teremt: a kritikusok szerint a kapitalizmus a vagyon és hatalom igazságtalan elosztásával jár. 

A kapitalizmus kritikája azt állítja, hogy antidemokratikus, korlátozza az emberi jogokat, és az imperialista terjeszkedést és a háborút ösztönzi. A szabadpiacok állítólag erősítik a szabad társadalmakat. Ezzel szemben a mai felpumpált globális gazdaság világszerte csorbítja a demokráciában élő emberek hatalmát. 

Kategóriák
Slow Tudástár

slow work (lassú munka)

Az állandó időhiány, stressz és túlórázás korában égető szükség van a lassú munka módszerére. A lassú munka abból a feltevésből indul ki, hogy az embernek tudatosabban kell élnie, időt hagyva magának a mindennapi élet apró örömeire, és szellemileg karban tartva testét és elméjét  a munkavégzés szintjén. Ez a modell hagy időt a gondolkodásra, elveti az anyagiasságot és a még több pénz, a siker vagy az eredmények hajszolásátCélja a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése, a kiégés elleni fellépés, a stresszmentes munkahely megteremtéseolykor a rugalmas munkaidő-modell megvalósítása: mindez esélyt ad a hosszú távú mentális és fizikai jólétre. 

A lassú munka produktívabb: a munka lelassítása lehetőséget ad a regenerálódásra. Az általános stressz-szint is csökken a koncentráció és a kreativitás növekedésévelAz embernek így hosszú távon nő az energiája és a teljesítménye. A lassú munka nem azt jelenti, hogy lassabban dolgozunk, hanem hogy tudatosabbak és ezért koncentráltabbak vagyunk, amit időbeli nyomás vagy sietség nélkül tudunk elérni. Végül, a lassú munka modellje arra ösztönöz, hogy az ember ne akarjon több, gyorsabb, nagyobb lenni, ezáltal nagyobb békét teremt a munka világában. Bár ez a módszer nem feltétlenül könnyen megvalósítható (akár lehetetlennek is tűnhet), de követése lehetőséget biztosít egy egészségesebb és hatékonyabb társadalom létrehozására. 

Kategóriák
Slow Tudástár

lokalitás és globalizáció (helyi erőforrások kiaknázása)

A népszerű „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” szlogen arra ösztönzi az embereket, hogy az egész bolygó jólétét tartsák szem előtt, és tegyenek lépéseket saját közösségükben és városukban. Mielőtt a kormányok aktívan felkarolták volna a környezetvédelem ügyét, már voltak olyanok, akik fontosnak tartották lakóhelyük és az ott élők megóvását. Ezek a törekvések, amelyeket alulról jövő kezdeményezéseknek nevezünk, általában helyi szinten zajlanak, elsősorban önkéntesek és segítők közreműködésével. Noha eredetileg helyi törekvésként indultak, idővel jelentős globális eszmévé nőtték ki magukat, és mára a helyi közösségek mellett a vállalatokat, kormányokat és az oktatási rendszert is meghódították.

A helyi és a globális környezetet érintő kérdések mellett fontos gazdasági szempontok is vannak. Ilyen a helyi gazdaság megerősítése a helyi vállalkozások, gazdaságok támogatásával, például (importált helyett) helyi gyümölcs és zöldség vásárlásával. A helyi termékek vásárlása nemcsak a bolygó számára jobb, de lehetőséget nyújt szomszédaink támogatására, és hozzájárul a helyi gazdaság megerősítéséhez.

Kategóriák
Slow Tudástár

közösségi gondolkodás

A közösségi gondolkodás olyan társadalmi törekvés, amely a közösség javát helyezi előtérbe, olykor az egyéni érdek rovására. Az egyes egyének számára biztosított kiváltságok helyett olyan megoldásokat és cselekvési programokat igyekszik megfogalmazni, amelyek mindenkire kiterjeszthetők, és hosszú távon a közjót stabilizáló projektek. 

A közösségi gondolkodás az egymásra való odafigyelést jelenti, a törekvést, hogy cselekedeteinkkel másoknak is jót tegyünk. Ez azonban nem tévesztendő össze a jótékonysággaléppen ellenkezőleg, a közösségi gondolkodás minden fél számára hasznos lehet, például egymásnak nyújtott szolgáltatások formájában – legyen szó kutyasétáltatásról vagy cipzárjavításról stb. 

A közösségi kertek jó példái a városokban végzett közösség tevékenységnekUgyanilyen jó kezdeményezés lehet a helyi önkormányzatok részéről, ha virágok helyett fűszernövényeket és gyümölcsfákat ültetnek a közterekre, így segítve ennivalóhoz a szegényebbeket. 

A döntéshozatal szintjén egyre több olyan emberjogi mozgalom létezik, amely azt a politikát követi, hogy egyetlen vezető helyett a közösség hozza meg a döntéseketHasonlóképpen ma már a világ számos városában és helyi közösségében nyíltan megvitatják például az éves költségvetéssel kapcsolatos döntéseket, így a lakosság az önkormányzattal közösen dönthet a pénzeszközök felhasználásáról. A decentralizáció, a döntéshozatal közösségi tevékenységgé alakulása újabb jele a helyi közösségek fokozott jelentőségének. 

Kategóriák
Slow Tudástár

alternatív életstratégiák

Egyre gyorsabban élünk, többet utazunk, és többet vásárolunk. Mindennapi életünket áthatja a technológia és a fogyasztói társadalom gyors fejlődése, ami a stresszel és rohanással járó felgyorsult élettempóban mutatkozik meg. Mély ellentmondások szövik át az életünket: a történelem során az ember még soha nem élt ilyen hosszú életet – jó egészségben, és soha nem volt ilyen óriási árugazdagság. Mindazonáltal számos problémával kell szembenéznünk, ilyenek például az urbanizáció következményei, amelyek veszélyeztetik a természeti környezetet és a biodiverzitást, vagy az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése és a társadalmi egyenlőtlenség. 

A globalizációból megtanultunk néhány alapszabályt arra vonatkozólag, hogyan viselkedjünk ebben a világban. Ennek ellenére számtalan akció és stratégia helyezkedik szembe a „mainstream” életmóddal. Ezek az alternatív törekvések egyéni szinten nyilvánulnak meg. Sokféle alternatív életstratégia létezik. Ezek nem pontosan meghatározott receptek, különböző módszerekben és eszközökben öltenek testet – attól függően, hogy a mindennapokról, munkáról, viselkedésről vagy eszmékről van-e szó –, és igen széles spektrumot ölelhetnek fel a zöldségek lakásban való termesztésétől otthonunk elhagyásáig és egy lakókocsiba költözésig. Az alternatív életstratégiák száma korlátlan, a lényeg az, hogy a szükségleteink szerint éljünk, kövessük a szívünket és harmóniában legyünk önmagunkkal. 

Kategóriák
Slow Tudástár

kivonulás, eszképizmus

A mai globális társadalom egyik fő problémája a szorongás vagy legalábbis frusztráció. Aegyén úgy érzi, folyamatos nyomás nehezedik rá, hogy eleget tegyen az élettel és a munkával kapcsolatos elvárásoknak. Az interneten és a közösségi médián keresztül nap mint nap ránk zúduló információtenger közepette könnyen érezhetjük magunkat törékenynek. Az internet, a közösségi média hatására hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, mintegy versenybe szállni a világgal, ami akár a világból való meneküléshez is vezethet. 

A menekülés azonban nem feltétlenül védekezés a környező világ mérgező hatásával szemben, a stressz és a szorongás ellen. Éppúgy lehet vágy, törekvés vagy proaktív elhatározás arra, hogy felépítsünk egy „jobb” világot, és sikeresen kormányozzuk saját kis univerzumunkat. 

Ebben az értelemben az eszképizmust tekinthetjük úgy is mint kísérletet a kiegyensúlyozott élet megteremtésére, beleértve önmagunk és saját jólétünk megteremtését is. Az eszképizmusnak lehetnek radikális formái is, de nem feltétlenül kell radikálisnak lennie. Más formában is megjelenhet a mindennapi életben – lassúságkéntelmélyülésként, meditációs elemként, amely lehetővé teszi az egyensúly megtalálását, például egy hosszú séta formájában. 

Kategóriák
Slow Tudástár

antikonzumerizmus / fogyasztáskritika

Az antikonzumerizmus vagy fogyasztáskritika olyan társadalompolitikai ideológia, mely szembehelyezkedik a konzumerizmussal, mely szükségszerűnek tekinti a gazdasági növekedést mondván, hogy a fogyasztás folyamatos növekedése élénkíti a gazdaságot, és az állandó vásárlás boldogabbá teszi az embert. 

A fogyasztáskritika ezzel szemben arra szólítja fel az egyént, gondolja végig fogyasztási szokásai mozgatórúgóit, azt, hogy milyen előnyökkel jár számára az árucikkek birtoklása, és milyen hatással van ez a minket körülvevő világra. Az antikonzumerizmus hangsúlyozza, hogy változtassunk szokásainkon, és fogyasszunk kevesebbet. Ugyanakkor vallja, hogy a pénzügyi és gazdasági céljaikat a közjó rovására előtérbe helyező nagy üzleti vállalatoknak lépéseket kell tenniük a környezetvédelem, a társadalmi egyenlőség és egy etikusabb társadalom előmozdítása érdekében. 

Az antikonzumerista mozgalmak nem magát a fogyasztást ellenzik, hanem a fogyasztói társadalom meglévő formáira keresnek alternatívákat.