Önként és tudatosan választott egyszerű életmód, amellyel az egyén szembehelyezkedik a fogyasztói társadalommal, valamint annak elvárásaival. Az egyszerű életmód nem azonos, de több ponton érintkezik többek között a minimalista, takarékos életmóddal vagy akár az önellátásra törekvéssel, a társadalomból kivonulók életformájával.

Az egyszerű életmódot választók alapvetően arra törekszenek, hogy saját adott körülményeikhez képest racionalizálják életüket, emellett az anyagi javak fölösleges felhalmozása helyett megelégszenek (egyénenként változó) alapvető szükségleteik kielégítésével. Életünk egyszerűsítése számos formában megvalósítható, pl. kisebb otthonba költözés; ruhatárunk egyszerűsítése; autó helyett tömegközlekedés vagy kerékpár használata; az önellátottság fokának növelése kertészkedés vagy saját készítésű termékek révén; áttérés a növényi alapú étrendre és helyi élelmiszeripari termékek előnyben részesítése.

Az önkéntes egyszerűség azonban nem új keletű fogalom, a történelem során számos gondolkodó, író, sőt államférfi is egyszerűségre buzdította követőit, pl. Diogenész, Assisi Szent Ferenc, Jean-Jacques Rousseau, Lev Tolsztoj, Mahatma Gandhi. Maga az önkéntes egyszerűség kifejezés ilyen formájában Richard Gregg amerikai filozófus 1936-ban megjelent The Value of Voluntary Simplicity (Az önkéntes egyszerűség értéke) című művéből származik.

A radikális ökológiai elmélet szerint az ökológiai válság megoldása csakis a jelenlegi társadalmi, kulturális értékrendszer és attitűdök totális átformálásával lehetséges. Az emberi civilizáció lételeme évezredek óta a dominanciára törekvés, gazdasági berendezkedésünk a természetes környezetet puszta nyersanyag és energiaforrássá redukálva egyre inkább kizsákmányolja azt. A jelenlegi, adott rendszeren belül maradva tehát lehetetlen elszigetelt környezetvédelmi, zöld intézkedésekkel hathatós eredményt elérni, ezért van szükség mind egyéni, mind rendszerszintű beidegződéseink teljes felforgatására.

A radikális ökológia a mélyökológia és a szociális ökológia elveire építve igyekszik egy élhető és fenntartható civilizációt kialakítani.

A szociális ökológia az embert a természeten kívül, sőt a fölött álló entitásként kezeli, ám elismeri, hogy az emberiség fennmaradásának záloga a természeti környezet védelme. A természet kizsákmányolása mellett vizsgálja a társadalmi folyamatok alakulását és klímaválságot is befolyásoló hatásmechanizmusát. A mélyökológia egy komplex, nem-hierarchikus, összefüggő rendszerként látja bolygónk élővilágát, amelynek az ember is szerves része. Ebben a rendszerben minden élőlény ugyanolyan fontossággal bír, így az ember is ennek a hálózatnak egyetlen, sem nem különálló, sem nem domináns eleme.

A puha vagy passzív forradalom egy erőszakmentes politikai és társadalomszerkezeti átalakulás, egy éveken, sokszor évtizedeken átívelő folyamat. A teljes társadalmi berendezkedést átformáló puha forradalmak gyakran kulturális, irodalmi, művészeti vagy szociális paradigmaváltásként jelentkeznek.

A passzív forradalom kifejezéssel először Antonio Gramsci 20. századi olasz teoretikus írásaiban találkozhatunk, aki a két világháború közötti olasz társadalmi és politikai változásokat illette ezzel a megjelöléssel.

A klímaválság nyomán, arra válaszként formát öltő és fokozatosan egyre nagyobb teret nyerő egyéni, közösségi, valamint intézményi vagy akár vállalati stratégiákat is értelmezhetjük szelíd forradalomként. Ilyen stratégiák például egyéni szinten a hulladékmentességre törekvés, az önellátásra törekvés, az újrahasznosítás, közösségi és vállalati szinten a megújuló erőforrásokra vagy a fenntartható gazdasági berendezkedésre való áttérés.

A második világháború kényszerű megszorításait követő gazdasági fellendülés arra inspirálta a családokat Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hogy anyagi javakat halmozzanak fel minél többet és minél változatosabb formában , így alakult ki a mai fogalmaink szerint vett fogyasztói társadalom. A folyamatos gazdasági növekedés kényszere és a profit növelése érdekében a vállalatok idővel arra ösztönözték a népességet, hogy a tartós használati tárgyak helyett egyszer használatosakat vásároljanak, valamint régi, meghibásodott tárgyaikat, háztartási gépeiket javítás helyett újakra cseréljék.

Míg a Live magazine Throwaway Society című cikke 1955-ben még pozitív változásként értelmezte az eldobható használati tárgyak megjelenését mint a hétköznapi élet terheit megkönnyítő modern újítást, addig ma már egyre többen értékelik át pazarló életmódunkat.

Mára odáig jutott ez a fogyasztói magatartás, hogy a valós szükségleteket meghaladva vásárolunk új termékeket, vagy idő előtt cseréljük le azokat. A már haszontalan vagy megunt tárgyaink pedig jórészt újrahasznosíthatatlan, sokszor szennyező hulladékként terhelik környezetünket. Mindezt gazdasági berendezkedésünk is támogatja, pl. az elektronikai cikkek tervezett elavulása vagy a gyors egymásutánban váltakozó divattrendek révén.
Pazarló gazdasági rendszerünk az élelmiszeriparra is rányomja bélyegét. A kimutatások szerint az Egyesült Államokban az országban termelt vagy importált élelmiszer 40 százaléka kidobásra kerül.

A lassú vagy slow mozgalmak a felgyorsult fogyasztói társadalommal szembehelyezkedő, az élet több területét átfogó heterogén szerveződések gyűjtőneve. Az első ilyen mozgalmat Carlo Petrini indította Olaszországban 1986-ban az Európában fokozatosan teret hódító gyorséttermeket elutasító „slow food” néven. 1999-ben Geir Berthelsen már egy egész slow bolygót vizionált a Lassúság Világintézetének (The World Institute of Slowness) megalapításakor, míg Carl Honoré 2004-ben kiadott A lassúság dicsérete című könyvében (In Praise of Slowness) szintén az élet minden területére kiható alapelvként határozta meg a lassúságot.

A lassú élet a folytonos rohanás, elfoglaltság, kapkodás és „multitasking” helyett arra buzdít, hogy kevesebb feladatot, tevékenységet végezzünk, de azt a tőlünk telhető lehető legjobban tegyük úgy, hogy maximálisan jelen vagyunk az adott pillanatban életünk különböző területein. A slow food a gyorsétkezdék helyett a piacon vásárolt minőségi élelmiszereket és a társaságban elköltött ízletes ételek lassú élvezetét helyezi előtérbe. A slow fashion hívei a tömeggyártott, silány minőségű, egy-két hónap alatt elavuló ruházat helyett az esetenként drágább, de tartósabb, jól szabott ruhák vásárlását vagy készítését/készíttetését támogatja. Hasonlóképpen alkalmazhatók a lassúság alapelvei az utazásban, a gyermeknevelésben, a munkában vagy az egészségmegőrzésben.

Az ENSZ 1987-es megfogalmazása alapján a fenntartható fejlődés „anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére”. A fenntartható fejlődés mint alapelv a társadalmi haladást tűzi ki célul, amelynek záloga a környezeti feltételeket tiszteletben tartó gazdasági fejlődés biztosítása. Jelenlegi gazdasági berendezkedésünk a folyamatos és korlátlan növekedésen alapszik, noha egy véges méretű bolygó véges természeti forrásait lehetetlen végtelen módon kihasználni, ily módon tehát fenntarthatatlan. A fenntartható fejlődés azonban nemcsak a környezettudatos életformára, valamint üzleti gyakorlatokra (pl. megújuló energiaforrások használata, szemétgazdálkodás átszervezése) vonatkozik. Az emberi civilizáció fejlődése érdekében ugyanúgy érinti az olyan területeket, mint a szociális igazságosság, esélyegyenlőség, szociális ellátottság, környezetminőség. Az emberi civilizáció jövője csak úgy biztosítható, ha a társadalmi, gazdasági és környezeti síkok harmonikus összhangban működhetnek.