Szerző: Popovics Viktória
Hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány és az emiatt bevezetett korlátozások a mindennapjait és a munkáját?
A jelen körülmények egyáltalán nem érintik művészként a munkámat, mert az az esetek többségében a digitális és virtuális világra korlátozódik, így a korlátozások engem nem gátolnak. Éppen ellenkezőleg, most, hogy nem szakítja meg a napi tevékenységem a kiállításokon való részvétel vagy a kötelező előadások, nyugalomban és békében dolgozhatok digitális projektjeimen. Mindazonáltal én is érzékelek egyfajta elakadást, egy be nem tervezett szünetet, amit jelenleg arra használok, hogy átgondoljam a húsba vágó kérdéseket, mert képtelen vagyok szabadulni az érzéstől, hogy a dolgok megszokott menetének ilyen erőszakos felfüggesztése örökre megváltoztatja a jövőre vonatkozó forgatókönyveinket.
Kategóriák
Oto Hudec legújabb munkájáról
Oto Hudec szlovák képzőművész We are the Garden c. legújabb munkája egy férfi és egy gyerek történetét meséli el, akik magányosan élnek egy disztópikus jövőben. A természet és az ember között megszakadt kapcsolatot egy a házukhoz tartozó üvegház szimbolizálja, mely zárt bioszféraként látja el otthonukat tiszta levegővel. Az élet korábbi feltételei ugyan megszűntek létezni, a legszorongatóbb érzés mégis a társadalomtól való elszakítottság, az izoláció és a végtelen magány. A mű valóság és fikció határán mozog, a kis faház, a kert és az üvegház valóban létezik egy Kassa melletti eldugodt területen.
Az alábbi személyes hangvételű videóban a művész a koronavírus időszakában átélt érzéseiről vall, hogyan vált a művében megidézett disztópikus világ valósággá, az embertársainktól való elszigetelődés és kényszerű izoláció mindennapjaink részévé.
Kategóriák
Oto Hudec
Concert for a Corn Cob, Concert for a Bunch of Grapes
Kategóriák
Ursula Biemann & Paulo Tavares
Ursula Biemann svájci videóművészt és kutatót régóta foglalkoztatja az erőforrások, a népek és az információ ökológiája, azok egyenlőtlen eloszlása. A Forest Law című (2014) kétcsatornás videóinstalláció Paulo Tavares brazil építésszel és várostervezővel közreműködésben valósult meg, aki az amazóniai térség ökopolitikáját és az őslakosok ellenállását tanulmányozza.
A Forest Law Biemann és Tavares az ecuadori esőerdők olajkitermelő és bányászati határvidékén végzett kutatásaira támaszkodik. Az Amazonas ártere és az Andok-hegység által határolt térség a biodiverzitás és az ásványi anyagok szempontjából a Föld egyik leggazdagabb régiója, ám jelenleg nagy nyomás nehezedik rá a nyersanyagok nagyléptékű kinyerésére irányuló tevékenységek drámai intenzitása miatt. A mű középpontjában egy olyan korszakalkotó per áll, amelyet a közelmúltban nyertek meg az ecuadori síkságon élő Sarayuku őslakosok, akik az „Élő erdő” kozmológiájának a közösség fennmaradásában játszott központi szerepére építették ügyüket.
Kategóriák
antropocén
Az antropocén, azaz az „ember kora”, egy javasolt új földtörténeti kor, amellyel a tudósok azt az időszakot jelölik, amikortól az emberi civilizáció visszafordíthatatlan és minden korábbinál jelentősebb hatást gyakorol a Föld ökoszisztémájára. Az antropocén kezdetét leggyakrabban az ipari forradalom kibontakozásával hozzák összefüggésbe. Egyes tudósok a gőzgép feltalálásától eredeztetik, míg mások a mezőgazdaságon alapuló civilizációk felemelkedésétől számítják az új korszak beköszöntét. A második világháború időszakának nukleáris kísérletei és az első nukleáris atomrobbantás (Trinity-teszt) is jelentős ugrást jelentett az ember geológiai tényezővé válása tekintetében. A fogalmat Eugene F. Stoermer ökológus alkotta meg az 1980-as években, széles körben elterjedtté a 2000-es évek elején vált Paul Crutzen Nobel-díjas légkörkutató The Geology of Mankind (2002) című cikke nyomán. Az antropocén fogalom a humántudományokban is meghonosodott, azonban a földtudományok területén a kifejezés hivatalos használata máig nem elfogadott. Az antropocén narratíva kritikájáról bővebben –> kapitalocén.
A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalimus c. tematikus lapszámában olvashatsz.
Kategóriák
kapitalocén
A kapitalocén egy alternatív társadalomelméleti magyarázat a jelenlegi ökológiai válságra, amely az ember és általánosságban az emberi faj kollektív felelőssége helyett a tőkére és a kapitalizmusra irányítja a figyelmet. Az antropocén narratíva kritikusai, többek között Andreas Malm és Alf Hornborg, a svéd Lund Egyetem ökológusai arra mutatnak rá, a környezetrombolás és a klímaváltozás nem az emberiség kollektív ősbűne (antropocén), hanem a társadalmi egyenlőtlenségekért és az olcsó természet kisajátításáért is felelős kapitalizmus terméke. A 19. században a fosszilis energián alapuló gazdaságot ugyanis nem az emberiség egésze hozta létre és tartotta életben, hanem vállalataik termelékenységét fokozni kívánó tőkések egy csoportja. A globális osztálykülönbségek következtében a leggazdagabbak és a legszegényebbek szintén nem egyenlő mértékben járulnak hozzá a károsanyag-kibocsátáshoz (pl. az amerikaiak, luxemburgiak és szaúd-arábiaiak leggazdagabb 1 %-ának szén-dioxid kibocsátása kétezerszer nagyobb a legszegényebb hondurasiakénál, mozambikiakénál és ruandaiakénál).
A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalimus c. tematikus lapszámában olvashatsz.
http://fordulat.net/?q=huszonotodik
Kategóriák
olcsó természet
A tőkefelhalmozásban érdekelt kapitalista gazdaság olcsón, sőt gyakran ingyen tulajdonítja el a termeléshez szükséges nyersanyagokat, energiaforrásokat, élelmiszert, és nem fizeti meg a rendszer működtetéséhez szükséges munkaerőt. A folyamatos növekedést tehát a bérmunka kizsákmányolása és a természet kizsigerelése garantálja. Jason W. Moore, a kritikai ökológiai gondolkodás kiemelkedő alakja szerint a kapitalizmus nem egy társadalmi-gazdasági rendszer, hanem világökológiai természetalakítási gyakorlat, amelyet az olcsó természet kisajátítása tesz lehetővé. Fő meglátása, hogy mára a kapitalizmus kimerítette a Négy Olcsó Erőforrást (munkaerő, élelmiszer, energia, nyersanyagok). Az Olcsó Természet vége pedig azt jelenti, hogy a „kifizetetlen költségek” az ökoszisztéma degradációja és a klímaváltozás formájában jelentkeznek, amely gátat szab a folyamatos gazdasági növekedésnek, ezáltal pedig a kapitalizmus válságba kerül. Moore tehát amellett érvel, hogy az ökológiai válságról nem az emberiség egésze tehet általában (antropocén), hanem a probléma gyökere a kapitalizmus profitorientált logikájára vezethető vissza (kapitalocén).
A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalizmus c. tematikus lapszámában olvashatsz.
http://fordulat.net/?q=huszonotodik