Kategóriák
Talk Slow

Szép új világ – Mi lesz a művészettel a koronavírus után? Interjú Schuller Judit Flóra képzőművésszel

Hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány és az emiatt bevezetett korlátozások a mindennapjaidat és a munkádat?

A Slow Life-on kívül részt vettem volna a 2B Galériában egy Böröcz László által összefogott Pészah tematikájú kiállításon, ami pont ugyanaznap nyílt volna meg, április 8-án. Mivel témája miatt a tárlat nem halasztható el, sajnos ez a kiállítás teljes egészében elmaradt. Május első felében pedig egy kéthetes rezidencia programon lettem volna Rómában a Balassi Intézetben, amit még a 2018 őszén elnyert MODEM-díjhoz kapcsolódva kaptam. Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, és ez idén is így alakult. Remélem, ősszel esetleg már lesz olyan a helyzet, hogy bepótolhatom. A „civil”’ munkahelyem pedig szintén egy múzeum, így a hétköznapi munka terén is sok minden átrendeződik most. Szerencsés helyzetben vagyok jelenleg, hogy nem szabadúszóként dolgozom, illetve hogy idén megkaptam a Derkovits-ösztöndíjat is. Ugyanakkor a praktikus biztonságérzeten túl nyilván nyugtalanító ez a bizonytalanság. Alapvetően nehezebb koncentrálnom, sokszor cikáznak a gondolataim, aggódom a családomért, az egészségügyben dolgozó szüleimért, az emberekért általánosságban. Mindeközben egy óriási információhullámban vagyunk, a bezártság ellenére sok az online inger. Nehezebben tudok most új munkákon gondolkodni, visszalassulni hozzájuk, ugyanakkor hosszú távon ebből a kitartott figyelemből és a csapongó gondolatokból, érzésekből lehet, hogy kikerekedik majd valami új. A mindennapok privát szintjén viszont mindennek ellenére sikerült kialakítani egy meghitt buborékot, ezt nagyon élvezem. Szinte sose volt ennyire jegyzetmentes a naptáram, közben sokféle belső folyamat zajlik most bennem.

 

Szerinted megváltozik majd az életünk és ezzel együtt a művészeti élet a Covid-19 vírus után?  

Ezt a jelenlegi helyzetből nehéz előre látni, de alapvetően azt gondolom, hogy igen, egy jó darabig sok minden más lesz. Nehéz megmondani, mennyi időbe fog telni, hogy a dolgok visszaterelődjenek a koronavírus előtti mederbe. Azt is elképzelhetőnek tartom – ha például korábbi kollektív változásokra, traumákra gondolunk –, hogy a normalitás a mindennapok szintjén viszonylag hamar vissza fog térni az életünkbe, viszont a reflektáláshoz még több időre és távolságra lesz szükségünk.

 

Mit gondolsz, átalakítja-e a vírus alapvetően az életünket, és ha igen, tanulunk-e belőle valamit? 

Nem szívesen mondanék ezzel kapcsolatban „nagy” kijelentéseket. Sok minden változott és változik most körülöttünk az elmúlt pár hónapban. Ez senkit nem kerül ki, mindenki megéli a maga privát szintjén, de ezentúl kikerülhetetlen, hogy egyénként is aggódjunk a nagyobb egészért. A jelenleg fizikailag leszűkült életterünk és aktivitásunk valószínűleg sok embert rávezet majd egy minimalistább életmódra.

 

Szerinted képes a művészet társadalmi változásokat előidézni, és ha igen, miféléket?

A művészetnek mindig is volt reflektáló szerepe. Hogy ez mennyire provokatív, hangos, messzire elérő, kritikus vagy éppen „csendben” reflektáló, az az alkotó, a kész munka és a közvetítő eszköz vagy csatorna függvénye. Amikor valami ennyire közeli hozzánk időben és ebben az esetben fizikailag is, azt mindig nehéznek éreztem a művészeten keresztül megközelíteni – még befogadóként is. Szerintem ehhez sok esetben kell egy kis idő és eltávolodás.

Schuller Judit Flóra: Towards Nothingness (Walks), részlet a Memory Theatre sorozatból / from the series Memory Theatre, 2017. Fotó/Photo: Bíró Dávid

Schuller Judit Flóra részt vesz a kiállításunkban. Itt lehet többet olvasni róla.