EXTRÉM ALVÁS (Kísérletek az akarástól való megszabadulásra), 2006–2020
akció, többcsatornás videóloop
Az alkotó néhány évvel ezelőtt indított extrém-alvási kísérlete eredetileg más összefüggésben jött létre. Célja az akarattal lehetetlen kikényszerítése, egyfajta nagyvárosi vizsgálódás, önmegfigyelés volt: tudunk-e bárhol, bármikor, amikor csak kedvünk támad rá, elaludni bármely helyszínen?
Koronczi saját megfogalmazása szerint:
„Egy kérdés megválaszolása érdekében próbáljuk figyelmünket saját figyelmünkre irányítani! Helyezzük figyelmünk középpontjába a figyelem folyamatát! Próbáljunk meg aludni! Próbáljunk meg a felvétel kedvéért a kamera előtt elszenderedni! Amennyire egyszerűnek tűnik ez a feladat, olyan nehézségekbe ütközik a megvalósítása. Az alvás azok közé az emberi tevékenységek közé tartozik, amelyeket a legnehezebb akarattal véghez vinni. Nem lehet akarattal, szántszándékkal aludni. Az elalváshoz sokkal inkább nem-akarásra van szükség. Az akarat és az elhatározás ebben az esetben inkább gátolja a cél megvalósulását, mintsem segítené. Akarat és elszántság helyett kiegyensúlyozottságra, belső nyugalomra és harmóniára van szükség. Vajon megteremthető-e nyilvános helyen ez az állapot? Vajon el lehet-e aludni a kamera előtt a felvétel kedvéért?
Alvás közben tökéletesen kiszolgáltatott állapotban vagyunk. A nyugalom és akaratnélküliség megteremtése egy maximális bizalmi állapotot feltételez. Az álomba merüléshez a kiszolgáltatottság teljes elfogadására és a környezettel való teljes azonosulásra van szükség. Vajon megvalósítható-e tetszőlegesen az akaratnélküliség és a környezettel szembeni feltétel nélküli bizalom állapota?
16 különböző helyszínen látunk erre kísérletet. Vajon alszik-e tényleg a figura a jelenetekben? Az ébredés utáni pillanatok árulkodóak, de nem lehetünk benne biztosak. A kérdés tehát továbbra is nyitott:
Lehet-e bárhol, bármikor szándékosan aludni? Lehet-e akarattal nem akarni?”
16 kísérlet az akarástól való megszabadulásra
4 csatornás videó loop
A kiállítás időtartama alatt a művész eltérő helyeken és időpontokban – gyakran váratlanul felbukkanva – fog aludni, azaz hajt végre abszurd akciót, amely a múzeum nyilvános tereiben történő zavartalan alvással elcsendesedést, lelassulást feltételez. Néhol mint kiállított „tárgy”, máskor mint természetes emberi viselkedésforma avagy éppen észrevétlen eseményként lesz jelen az alvás, és vele annak megvalósítója, a művész. A banálisan egyszerű hétköznapi cselekedet a lassúság kontextusában mindenképpen kontemplatív tudatállapotra utal.
Készman József