SZABÓ Eszter Ágnes

12nm – Jöjjünk le a falvédőről 2.0, 2020
akciótér

A hímzett konyhai falvédők története Magyarországon a XIX. század közepén kezdődött. A konyhában felakasztott rajzolt-hímzett képek és a hozzájuk tartozó, sokat mondó üzeneteket hordozó szövegek ellátták a háziasszonyokat jótanáccsal és bölcs belátásra és kitartásra ösztönözték őket. Ez jóval azelőtt kezdődött, hogy megjelentek volna az utcákat ma elborító óriásplakátok, kereskedelmi és politikai hirdetések, amelyek küldetése ma hasonló, csak sokkal nagyobb méretben és léptékben, sokkal több embert megszólítva egyszerre. A legtöbb óriásplakát ugyanabban a méretben jelenik meg ország-, illetve Európa szerte, standard méretek vannak, amiből a legáltalánosabb az 504 x 238 cm-es nagyság, ami 12m2 alapterületű. Hímzéssel is foglalkozó képzőművészként régóta érdekelt a hímzett falvédők és óriásplakátok összefüggésrendszere, ezért állítottam ezt a nagyerejű kommunikációs eszközt ennek a kiállításnak a középpontjába.

A Független Képzőművészeti Tanszék meghívására workshopot tartottam a Budapesti Műszaki Egyetem nagymúltú Bercsényi Kollégiumában, ahol építész hallgatókkal modelleztük azt, hogy hogyan lehet a 12m2 alapterületű konzultációs felületből valós aktivitásra alkalmas kommunikációs, közösségi teret létrehozni, amelyen belül mindenkinek van lehetősége részt venni a párbeszédben. Az építészhallgatók által kialakított különböző módokon variálható terek több funkcióra is alkalmasak, így arra is, hogy kézműves foglalkozásokat tartsunk bennük, például közösen hímezzünk. Nem először teszek kísérletet arra, hogy önként jelentkezőkkel közösen készítsek műalkotást, de ebben az esetben még fontosabbnak tartom, hogy azt a kommunikációs helyzetet, amit egy óriásplakát jelent, valós aktivitássá változtassam. A hímzés folyamata az öltésekkel átszúrja az anyagot és így egyesül vele, míg a nyomtatott plakátok csak a felületét érintik a papírnak. A nyomtatott plakátba nem tudunk beleavatkozni, de a hímzés minden öltését meg kell öltenünk, különben nem lesz szép a vonal. Nagy fegyelmet igényel, de éppen ezért nagyon meditatív, és az elmélyülés lehetőségét adja, mint egy manuális mantra. A Ludwig múzeum kiállítóterében létrehozunk egy az óriásplakát arányait és méretét szimuláló közösségi teret, és ezen belül önként jelentkezőkkel közösen meghímezzük a saját óriásplakátunkat. Ez a munka már elkezdődött 2018-ban a MODEM-ben de még nem fejeződött be, hiszen 12 négyzetmétert kézzel meghímezni nem kis feladat és tényleg lassú, így most lehetőségem van a Ludwig Múzeumban folytatni, és reményeim szerint be is fejezni a munkát.

A 12 m2-es tér lehet egy szoba, egy konyha, iroda, mozi vagy önálló galéria a múzeumban vagy egy szimpózium helyszíne, ami alkalmas beszélgetések és workshopok megtartására is. Arra törekszem, hogy minél több funkcióban tudjam kipróbálni a rendelkezésre álló teret.

Alkotó kedvű jelentkezőket várunk ismét, akik szeretnének részt venni egy művészeti folyamatban. Legyen egy óriásplakát, amit a saját kezünkkel hímzünk, és rólunk, a mi életünkről szól, a mi városainkról és a mi országunkról. Tér a térben, kép a képben, fordítsuk meg az óriásplakátok üzenetét!

Szabó Eszter Ágnes