Diana Lelonek alkotása, amelyet a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállításra beválogattunk, az ember és a természet kapcsolatát vizsgálja. Az Élő dolgok központja című projektében a művész az élet olyan új formáit veszi górcső alá, amelyek az emberi túltermelés eredményeiként jöttek létre. Ezeknek az új élőlényeknek természetes élőhelyeivé váltak a túltermelés termékei.

Diana Lelonek a művészeti gyakorlatában többek között hanggal is foglalkozik. Az audióprojektjei között szerepel a Melting Gallery, mellyel az olvadó gleccserek hangja révén kívánja felhívni a figyelmet a globális felmelegedésre. Az Endling a madarak archív audiófelvételeinek összeállítása, amelyekből néhány fajt már kihaltnak tekintenek. A Nightingale Concert (Luscinia luscinia) arra buzdít bennünket, hogy nézzünk körül, és a nagyvárosok legzsúfoltabb helyein is keressük a szépséget. Ezek a hanginstallációk arra ösztönöznek bennünket, hogy lassítsunk, és merüljünk bele a természet hangjaiba, gondolkodjunk el azon, milyen kapcsolat fűz minket a körülöttünk lévő világhoz. (J.E.)

SoundCloud linkek a művész jóvoltából

Alábbi szövegek: Diana Lelonek

Oto Hudec szlovák képzőművész We are the Garden c. legújabb munkája egy férfi és egy gyerek történetét meséli el, akik magányosan élnek egy disztópikus jövőben. A természet és az ember között megszakadt kapcsolatot egy a házukhoz tartozó üvegház szimbolizálja, mely zárt bioszféraként látja el otthonukat tiszta levegővel. Az élet korábbi feltételei ugyan megszűntek létezni, a legszorongatóbb érzés mégis a társadalomtól való elszakítottság, az izoláció és a végtelen magány. A mű valóság és fikció határán mozog, a kis faház, a kert és az üvegház valóban létezik egy Kassa melletti eldugodt területen.

Az alábbi személyes hangvételű videóban a művész a koronavírus időszakában átélt érzéseiről vall, hogyan vált a művében megidézett disztópikus világ valósággá, az embertársainktól való elszigetelődés és kényszerű izoláció mindennapjaink részévé.