A lassú vagy slow mozgalmak a felgyorsult fogyasztói társadalommal szembehelyezkedő, az élet több területét átfogó heterogén szerveződések gyűjtőneve. Az első ilyen mozgalmat Carlo Petrini indította Olaszországban 1986-ban az Európában fokozatosan teret hódító gyorséttermeket elutasító „slow food” néven. 1999-ben Geir Berthelsen már egy egész slow bolygót vizionált a Lassúság Világintézetének (The World Institute of Slowness) megalapításakor, míg Carl Honoré 2004-ben kiadott A lassúság dicsérete című könyvében (In Praise of Slowness) szintén az élet minden területére kiható alapelvként határozta meg a lassúságot.
A lassú élet a folytonos rohanás, elfoglaltság, kapkodás és „multitasking” helyett arra buzdít, hogy kevesebb feladatot, tevékenységet végezzünk, de azt a tőlünk telhető lehető legjobban tegyük úgy, hogy maximálisan jelen vagyunk az adott pillanatban életünk különböző területein. A slow food a gyorsétkezdék helyett a piacon vásárolt minőségi élelmiszereket és a társaságban elköltött ízletes ételek lassú élvezetét helyezi előtérbe. A slow fashion hívei a tömeggyártott, silány minőségű, egy-két hónap alatt elavuló ruházat helyett az esetenként drágább, de tartósabb, jól szabott ruhák vásárlását vagy készítését/készíttetését támogatja. Hasonlóképpen alkalmazhatók a lassúság alapelvei az utazásban, a gyermeknevelésben, a munkában vagy az egészségmegőrzésben.