A tőkefelhalmozásban érdekelt kapitalista gazdaság olcsón, sőt gyakran ingyen tulajdonítja el a termeléshez szükséges nyersanyagokat, energiaforrásokat, élelmiszert, és nem fizeti meg a rendszer működtetéséhez szükséges munkaerőt. A folyamatos növekedést tehát a bérmunka kizsákmányolása és a természet kizsigerelése garantálja. Jason W. Moore, a kritikai ökológiai gondolkodás kiemelkedő alakja szerint a kapitalizmus nem egy társadalmi-gazdasági rendszer, hanem világökológiai természetalakítási gyakorlat, amelyet az olcsó természet kisajátítása tesz lehetővé. Fő meglátása, hogy mára a kapitalizmus kimerítette a Négy Olcsó Erőforrást (munkaerő, élelmiszer, energia, nyersanyagok). Az Olcsó Természet vége pedig azt jelenti, hogy a „kifizetetlen költségek” az ökoszisztéma degradációja és a klímaváltozás formájában jelentkeznek, amely gátat szab a folyamatos gazdasági növekedésnek, ezáltal pedig a kapitalizmus válságba kerül. Moore tehát amellett érvel, hogy az ökológiai válságról nem az emberiség egésze tehet általában (antropocén), hanem a probléma gyökere a kapitalizmus profitorientált logikájára vezethető vissza (kapitalocén).
A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalizmus c. tematikus lapszámában olvashatsz.
http://fordulat.net/?q=huszonotodik