A második világháború kényszerű megszorításait követő gazdasági fellendülés arra inspirálta a családokat Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, hogy anyagi javakat halmozzanak fel minél többet és minél változatosabb formában , így alakult ki a mai fogalmaink szerint vett fogyasztói társadalom. A folyamatos gazdasági növekedés kényszere és a profit növelése érdekében a vállalatok idővel arra ösztönözték a népességet, hogy a tartós használati tárgyak helyett egyszer használatosakat vásároljanak, valamint régi, meghibásodott tárgyaikat, háztartási gépeiket javítás helyett újakra cseréljék.
Míg a Live magazine Throwaway Society című cikke 1955-ben még pozitív változásként értelmezte az eldobható használati tárgyak megjelenését mint a hétköznapi élet terheit megkönnyítő modern újítást, addig ma már egyre többen értékelik át pazarló életmódunkat.
Mára odáig jutott ez a fogyasztói magatartás, hogy a valós szükségleteket meghaladva vásárolunk új termékeket, vagy idő előtt cseréljük le azokat. A már haszontalan vagy megunt tárgyaink pedig jórészt újrahasznosíthatatlan, sokszor szennyező hulladékként terhelik környezetünket. Mindezt gazdasági berendezkedésünk is támogatja, pl. az elektronikai cikkek tervezett elavulása vagy a gyors egymásutánban váltakozó divattrendek révén.
Pazarló gazdasági rendszerünk az élelmiszeriparra is rányomja bélyegét. A kimutatások szerint az Egyesült Államokban az országban termelt vagy importált élelmiszer 40 százaléka kidobásra kerül.