Címke: antropocén

Kategóriák
Slow Tudástár

kapitalocén

  • Bejegyzés szerzője Szerző:
  • Bejegyzés dátuma 2020-04-01

A kapitalocén egy alternatív társadalomelméleti magyarázat a jelenlegi ökológiai válságra, amely az ember és általánosságban az emberi faj kollektív felelőssége helyett a tőkére és a kapitalizmusra irányítja a figyelmet. Az antropocén narratíva kritikusai, többek között Andreas Malm és Alf Hornborg, a svéd Lund Egyetem ökológusai arra mutatnak rá, a környezetrombolás és a klímaváltozás nem az emberiség kollektív ősbűne (antropocén), hanem a társadalmi egyenlőtlenségekért és az olcsó természet kisajátításáért is felelős kapitalizmus terméke. A 19. században a fosszilis energián alapuló gazdaságot ugyanis nem az emberiség egésze hozta létre és tartotta életben, hanem vállalataik termelékenységét fokozni kívánó tőkések egy csoportja. A globális osztálykülönbségek következtében a leggazdagabbak és a legszegényebbek szintén nem egyenlő mértékben járulnak hozzá a károsanyag-kibocsátáshoz (pl. az amerikaiak, luxemburgiak és szaúd-arábiaiak leggazdagabb 1 %-ának szén-dioxid kibocsátása kétezerszer nagyobb a legszegényebb hondurasiakénál, mozambikiakénál és ruandaiakénál).  

A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalimus c. tematikus lapszámában olvashatsz.

http://fordulat.net/?q=huszonotodik

Kategóriák
Slow Tudástár

olcsó természet

  • Bejegyzés szerzője Szerző:
  • Bejegyzés dátuma 2020-04-01

A tőkefelhalmozásban érdekelt kapitalista gazdaság olcsón, sőt gyakran ingyen tulajdonítja el a termeléshez szükséges nyersanyagokat, energiaforrásokat, élelmiszert, és nem fizeti meg a rendszer működtetéséhez szükséges munkaerőt. A folyamatos növekedést tehát a bérmunka kizsákmányolása és a természet kizsigerelése garantálja. Jason W. Moore, a kritikai ökológiai gondolkodás kiemelkedő alakja szerint a kapitalizmus nem egy társadalmi-gazdasági rendszer, hanem világökológiai természetalakítási gyakorlat, amelyet az olcsó természet kisajátítása tesz lehetővé. Fő meglátása, hogy mára a kapitalizmus kimerítette a Négy Olcsó Erőforrást (munkaerő, élelmiszer, energia, nyersanyagok). Az Olcsó Természet vége pedig azt jelenti, hogy a „kifizetetlen költségek” az ökoszisztéma degradációja és a klímaváltozás formájában jelentkeznek, amely gátat szab a folyamatos gazdasági növekedésnek, ezáltal pedig a kapitalizmus válságba kerül. Moore tehát amellett érvel, hogy az ökológiai válságról nem az emberiség egésze tehet általában (antropocén), hanem a probléma gyökere a kapitalizmus profitorientált logikájára vezethető vissza (kapitalocén).  

A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalizmus c. tematikus lapszámában olvashatsz.

http://fordulat.net/?q=huszonotodik

Kategóriák
Slow Tudástár

poszthumanizmus

  • Bejegyzés szerzője Szerző:
  • Bejegyzés dátuma 2020-04-01

A poszthumanizmus egy gyűjtőfogalom, ami alá több egymással szemben álló és különböző alapelveket valló irányzat tartozik. Közös álláspontjuk, hogy a klasszikus humanizmus válsága és összeomlása utáni időszakban keresi az ember új helyét. A másik alapelvük, hogy a klasszikus humanizmus antropocentrikus gondolkodásmódjával szemben nem az embert tekintik a világ origójának, hanem a (ko)evolúció egy magasabb vagy más fokának vallják.  

Néhány példa a poszthumanista „izmusok” közül: Az antihumanizmus elsősorban Louis Althusser (1919–1990), francia filozófus nevéhez kötődik. Az antihumanisták nem fogadnak el semmilyen hagyományos humanista elképzelést, amely az emberiséget és az emberi létállapotot alapvetőnek tekinti. Althusser a humanizmust ideológiai államapparátusnak (appareil idéologique d’État) fogja fel, amely a hatalom-tudás viszonya, ezért nem tekinthető univerzális értéknek vagy természetes létállapotnak, aminek a reneszánsz óta vallják. 

A transzhumanizmus a ráció és a tudomány mindenhatóságát állítja. Az elképzelés szerint a jövő technológiai megoldásainak köszönhetően létrejön majd egy tökéletesített ember, ezt nevezik transzhumán vagy poszthumán állapotnak.  

A spekulatív poszthumanizmus a klónok, hibridek és az ember közös jövőjét kutatja, illetve az ember nélküli jövő lehetőségét. A kritikai poszthumanizmus olyan emberképet fogalmaz meg, amely környezetétől és technológiájától elválaszthatatlanul fejlődik.  

Az animal studies a gondolkodásunkba berögzült dualitásokat igyekszik felszámolni (természet-kultúra; tudomány-nem tudomány, ember-állat), illetve egy, az állatok jogaival foglalkozó etika kidolgozását tűzte ki célul.