William E. Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok által 1995-ben bevezetett közgazdasági mutató, amely azt számszerűsíti, hogy mekkora termékeny földterület kell egy ember/terület/ország által elfogyasztott javak megtermeléséhez, illetve a fogyasztás közben keletkezett hulladék befogadásához. Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy az emberiség milyen mértékben használja fel a Föld erőforrásait, illetve, hogy hány embert tudna még kényelmesen eltartani. Mértékegysége a globális hektár. A pontatlan számítások miatt a modellt folyamatosan korrigálják, és egyre több szempontot vonnak be a számításokba. Értéke még így is inkább irányadó, mondhatni szimbolikus, célja a fenntarthatóbb életvitelre és a fogyasztói szokásaink megváltoztatására való ösztönzés. A legfrissebb adatok szerint Magyarország ökológiai lábnyoma átlagosan 3,7 hektár, miközben a Földön minden emberre csak 1,8 hektár jutna. A legnagyobb ökológiai lábnyoma az Amerikai Egyesült Államoknak, Kanadának és az Egyesült Arab Emírségnek van 9 körüli értékkel, a legkisebb pedig Mozambiknak, Nepálnak és Bangladesnek 0,5 hektárral.
Címke: environmental protection
etikus fogyasztás
Olyan termékek, szolgáltatások vásárlása, amelyek etikus körülmények között készültek, és amelyeket etikusan működő vállalatok forgalmaznak. Etikus alatt érthetjük a munkavállalónak biztosított méltányos körülményeket és fizetést, a természeti környezet védelmét, az erőszakmentességet vagy az emberi jogok tiszteletben tartását. Mivel a vásárló választásával, hogy melyik terméket veszi meg, közvetlen hatással van a piacra, ezért az etikus fogyasztásnak az elvek mellett a gyakorlati jelentősége is számottevő: egy etikus fogyasztó ösztönözni tudja a fenntartható gazdaságot, és választásával közvetlenül támogatni tud olyan vállalatokat, cégeket, amelyek méltányos kereskedelemből származó (ún. fair trade) termékekkel foglalkoznak. A vásárló ugyanezen logika mentén bojkottálni is tud olyan vállalatokat, melyeknek működésével nem ért egyet.
Az antikonzumerizmus vagy fogyasztáskritika olyan társadalompolitikai ideológia, mely szembehelyezkedik a konzumerizmussal, mely szükségszerűnek tekinti a gazdasági növekedést mondván, hogy a fogyasztás folyamatos növekedése élénkíti a gazdaságot, és az állandó vásárlás boldogabbá teszi az embert.
A fogyasztáskritika ezzel szemben arra szólítja fel az egyént, gondolja végig fogyasztási szokásai mozgatórúgóit, azt, hogy milyen előnyökkel jár számára az árucikkek birtoklása, és milyen hatással van ez a minket körülvevő világra. Az antikonzumerizmus hangsúlyozza, hogy változtassunk szokásainkon, és fogyasszunk kevesebbet. Ugyanakkor vallja, hogy a pénzügyi és gazdasági céljaikat a közjó rovására előtérbe helyező nagy üzleti vállalatoknak lépéseket kell tenniük a környezetvédelem, a társadalmi egyenlőség és egy etikusabb társadalom előmozdítása érdekében.
Az antikonzumerista mozgalmak nem magát a fogyasztást ellenzik, hanem a fogyasztói társadalom meglévő formáira keresnek alternatívákat.