Címke: ethical consumption

Kategóriák
Slow Tudástár

ökológiai lábnyom

William E. Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusok által 1995-ben bevezetett közgazdasági mutató, amely azt számszerűsíti, hogy mekkora termékeny földterület kell egy ember/terület/ország által elfogyasztott javak megtermeléséhez, illetve a fogyasztás közben keletkezett hulladék befogadásához. Az ökológiai lábnyom megmutatja, hogy az emberiség milyen mértékben használja fel a Föld erőforrásait, illetve, hogy hány embert tudna még kényelmesen eltartani. Mértékegysége a globális hektár. A pontatlan számítások miatt a modellt folyamatosan korrigálják, és egyre több szempontot vonnak be a számításokba. Értéke még így is inkább irányadó, mondhatni szimbolikus, célja a fenntarthatóbb életvitelre és a fogyasztói szokásaink megváltoztatására való ösztönzés. A legfrissebb adatok szerint Magyarország ökológiai lábnyoma átlagosan 3,7 hektár, miközben a Földön minden emberre csak 1,8 hektár jutna. A legnagyobb ökológiai lábnyoma az Amerikai Egyesült Államoknak, Kanadának és az Egyesült Arab Emírségnek van 9 körüli értékkel, a legkisebb pedig Mozambiknak, Nepálnak és Bangladesnek 0,5 hektárral.

Kategóriák
Slow Tudástár

etikus fogyasztás

Olyan termékek, szolgáltatások vásárlása, amelyek etikus körülmények között készültek, és amelyeket etikusan működő vállalatok forgalmaznak. Etikus alatt érthetjük a munkavállalónak biztosított méltányos körülményeket és fizetést, a természeti környezet védelmét, az erőszakmentességet vagy az emberi jogok tiszteletben tartását. Mivel a vásárló választásával, hogy melyik terméket veszi meg, közvetlen hatással van a piacra, ezért az etikus fogyasztásnak az elvek mellett a gyakorlati jelentősége is számottevő: egy etikus fogyasztó ösztönözni tudja a fenntartható gazdaságot, és választásával közvetlenül támogatni tud olyan vállalatokat, cégeket, amelyek méltányos kereskedelemből származó (ún. fair trade) termékekkel foglalkoznak. A vásárló ugyanezen logika mentén bojkottálni is tud olyan vállalatokat, melyeknek működésével nem ért egyet.

Kategóriák
Slow Tudástár

újrahasznosítás

  • Bejegyzés szerzője Szerző:
  • Bejegyzés dátuma 2020-04-01

Az újrahasznosítás célja a folyamatosan termelődő hulladék feldolgozása és visszaforgatása a kereskedelembe. Csak a szelektíven gyűjtött szemetet tudják az üzemekben feldolgozni, ezért fontos a lakóhelyünkön található szelektív kukák megfelelő használata. Szelektálható hulladék a papír, a fém, az üveg és a műanyagok bizonyos csoportja. Mivel nem minden típusú műanyag újrahasznosítható, érdemes ellenőrizni a terméken látható, háromszögbe foglalt számokat, amit elvileg kötelező feltüntetni minden műanyag cikken. A számkódok listája megtalálható több újrahasznosítással foglalkozó szervezet weboldalán, így segítenek a megkülönböztetésben. A textilipari termékeket adománygyűjtő konténerekben, boltokban tudjuk elhelyezni. A kommunális szemétbe nem gyűjthető gyógyszereket, vegyszereket, sütőolajat, világítótesteket és más elektronikai hulladékot a hulladékudvarokban lehet leadni.  

Az újrahasznosítás révén csökkenthető a felesleges szemét mennyisége, de az újrahasznosítás szintén energiaigényes folyamat. Amikor lehet, érdemes a hulladékmentesség elvei szerint cselekedni, hiszen sok energiát takaríthatunk meg, ha a zéró-hulladék szellemében a többször használatos termékeket választjuk, csomagolásmentes boltban vagy piacon saját tárolóba vásárolunk, és ha tudatosan döntünk fogyasztási szokásainkról, amivel pénzt is spórolunk. 

 

 

Kategóriák
Slow Tudástár

lassú divat

  • Bejegyzés szerzője Szerző:
  • Bejegyzés dátuma 2020-04-01

A slow fashion mozgalom a fogyasztási szokások újragondolásán keresztül próbálja csökkenteni a környezetet károsító ipari termelést. Mint minden termék, a ruházati termékek előállításához is óriási apparátus és olcsó munkaerő szükséges. A gyorsan pörgő divatipar is nagymértékben fogyasztja bolygónk nyersanyagforrásait, ráadásul ezek a termékek alapvetően a harmadik világ szegény országaiban készülnek, gyakran méltatlan munkakörülmények között. A környezeti terhelés másik faktora a termékek használat utáni sorsa. A divatipar arra ösztönöz, hogy gyakori vásárlással cseréljük le ruhadarabjainkat, a már nem hordott darabok pedig hulladékként jelentenek új problémát.  

A slow fashion ezzel ellentétben a tudatos vásárlásra és a természetes anyagokra helyezi a hangsúlyt, így tudatosan dönthetünk a környezet megóvása mellett. Vásároljuk akkor, amikor valóban szükségünk van új darabra, és próbáljunk olyat választani, amit akár évekkel később is hordhatunk. Ha van olyan ruhánk, ami nekünk már nem kell, de még hordható, akkor érdemes másokkal cserélni vagy elajándékozni. Egyre több varróműhely létesül, ahol segítenek abban, hogy régi darabjainkból újat varázsoljuk, vagy akár táskaként alkossuk őket újjá.