A permakultúrás gondolkodásmód a mezőgazdaság valamennyi elemét – a növény- és állatvilágot, a domborzati, a föld- és vízrajzi adottságokat, beleértve az embert és épített környezetét – egységes ökológiai rendszerként kezeli. Alapja az ember és környezete közötti természetes szimbiózis, annak harmonikus és szoros együttműködése. A kifejezés az angol „permanent agriculture” (vagyis állandó mezőgazdaság) szavak összevonásából származik. Elméleti alapjait két ausztrál tudós, Bill Mollison biológus és David Holmgren ökológus dolgozta ki az 1970-es években, azóta pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Célja, hogy csökkentse az emberi szükségletek megteremtésének energiaigényét és környezetromboló hatását, valamint a természet kizsákmányolását, és elősegítse egy fenntarthatóbb ökoszisztéma megteremtését.
Egy permakultúrás kert mindennapjait többek között az esővízgyűjtés, a komposztálás, a növényi hulladék teljes körű felhasználása, a vegyszermentes növénytermesztés, a megújuló energiaforrások használata jellemzi, és a monokultúrás termesztéssel szemben a lassú és minimális beavatkozásra, a kis léptékben való gondolkodásra, valamint a fajok és fajták sokféleségének támogatására fókuszál.