Kategóriák
Slow Tudástár

antropocén

Az antropocén, azaz az „ember kora”, egy javasolt új földtörténeti kor, amellyel a tudósok azt az időszakot jelölik, amikortól az emberi civilizáció visszafordíthatatlan és minden korábbinál jelentősebb hatást gyakorol a Föld ökoszisztémájára. Az antropocén kezdetét leggyakrabban az ipari forradalom kibontakozásával hozzák összefüggésbe. Egyes tudósok a gőzgép feltalálásától eredeztetik, míg mások a mezőgazdaságon alapuló civilizációk felemelkedésétől számítják az új korszak beköszöntét. A második világháború időszakának nukleáris kísérletei és az első nukleáris atomrobbantás (Trinity-teszt) is jelentős ugrást jelentett az ember geológiai tényezővé válása tekintetében. A fogalmat Eugene F. Stoermer ökológus alkotta meg az 1980-as években, széles körben elterjedtté a 2000-es évek elején vált Paul Crutzen Nobel-díjas légkörkutató The Geology of Mankind (2002) című cikke nyomán. Az antropocén fogalom a humántudományokban is meghonosodott, azonban a földtudományok területén a kifejezés hivatalos használata máig nem elfogadott. Az antropocén narratíva kritikájáról bővebben –> kapitalocén.

A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalimus c. tematikus lapszámában olvashatsz.

http://fordulat.net/?q=huszonotodik

Kategóriák
Slow Tudástár

olcsó természet

A tőkefelhalmozásban érdekelt kapitalista gazdaság olcsón, sőt gyakran ingyen tulajdonítja el a termeléshez szükséges nyersanyagokat, energiaforrásokat, élelmiszert, és nem fizeti meg a rendszer működtetéséhez szükséges munkaerőt. A folyamatos növekedést tehát a bérmunka kizsákmányolása és a természet kizsigerelése garantálja. Jason W. Moore, a kritikai ökológiai gondolkodás kiemelkedő alakja szerint a kapitalizmus nem egy társadalmi-gazdasági rendszer, hanem világökológiai természetalakítási gyakorlat, amelyet az olcsó természet kisajátítása tesz lehetővé. Fő meglátása, hogy mára a kapitalizmus kimerítette a Négy Olcsó Erőforrást (munkaerő, élelmiszer, energia, nyersanyagok). Az Olcsó Természet vége pedig azt jelenti, hogy a „kifizetetlen költségek” az ökoszisztéma degradációja és a klímaváltozás formájában jelentkeznek, amely gátat szab a folyamatos gazdasági növekedésnek, ezáltal pedig a kapitalizmus válságba kerül. Moore tehát amellett érvel, hogy az ökológiai válságról nem az emberiség egésze tehet általában (antropocén), hanem a probléma gyökere a kapitalizmus profitorientált logikájára vezethető vissza (kapitalocén).  

A témáról bővebben a szócikk megírásához is használt Fordulat folyóirat Klímaváltozás és kapitalizmus c. tematikus lapszámában olvashatsz.

http://fordulat.net/?q=huszonotodik

Kategóriák
Slow Tudástár

mélyadaptáció

A mélyadaptáció az egyik legpesszimistább elmélet az ember jövőjéről. A fogalmat Jem Bendell professzor vezette be 2018-ban, amikor különféle klímaváltozással, gazdasági trendekkel kapcsolatos kutatások eredményeit összegezte. Bendell abból a szociológiai megállapításból indult ki, mely szerint az emberiség történetében egyetlen kultúra sem számolt saját megszűnésével, úgy tűnik, az emberi psziché minden eszközzel igyekezett elkerülni ezt a gondolatot. A jelenlegi kutatások alapján azonban Bendell elkerülhetetlennek és felgyorsulónak látja a Föld ökológiai katasztrófáját a következő évtizedeken belül, ezért a mélyadaptáció az általunk ismert emberi kultúra eltűnésének tényszerű elfogadását és az összeomlás utáni túlélési stratégiák érzelmi-értelmi kidolgozását sürgeti.