A poszthumanizmus egy gyűjtőfogalom, ami alá több egymással szemben álló és különböző alapelveket valló irányzat tartozik. Közös álláspontjuk, hogy a klasszikus humanizmus válsága és összeomlása utáni időszakban keresi az ember új helyét. A másik alapelvük, hogy a klasszikus humanizmus antropocentrikus gondolkodásmódjával szemben nem az embert tekintik a világ origójának, hanem a (ko)evolúció egy magasabb vagy más fokának vallják.  

Néhány példa a poszthumanista „izmusok” közül: Az antihumanizmus elsősorban Louis Althusser (1919–1990), francia filozófus nevéhez kötődik. Az antihumanisták nem fogadnak el semmilyen hagyományos humanista elképzelést, amely az emberiséget és az emberi létállapotot alapvetőnek tekinti. Althusser a humanizmust ideológiai államapparátusnak (appareil idéologique d’État) fogja fel, amely a hatalom-tudás viszonya, ezért nem tekinthető univerzális értéknek vagy természetes létállapotnak, aminek a reneszánsz óta vallják. 

A transzhumanizmus a ráció és a tudomány mindenhatóságát állítja. Az elképzelés szerint a jövő technológiai megoldásainak köszönhetően létrejön majd egy tökéletesített ember, ezt nevezik transzhumán vagy poszthumán állapotnak.  

A spekulatív poszthumanizmus a klónok, hibridek és az ember közös jövőjét kutatja, illetve az ember nélküli jövő lehetőségét. A kritikai poszthumanizmus olyan emberképet fogalmaz meg, amely környezetétől és technológiájától elválaszthatatlanul fejlődik.  

Az animal studies a gondolkodásunkba berögzült dualitásokat igyekszik felszámolni (természet-kultúra; tudomány-nem tudomány, ember-állat), illetve egy, az állatok jogaival foglalkozó etika kidolgozását tűzte ki célul.