Az állandó időhiány, stressz és túlórázás korában égető szükség van a lassú munka módszerére. A lassú munka abból a feltevésből indul ki, hogy az embernek tudatosabban kell élnie, időt hagyva magának a mindennapi élet apró örömeire, és szellemileg karban tartva testét és elméjét – a munkavégzés szintjén. Ez a modell hagy időt a gondolkodásra, elveti az anyagiasságot és a még több pénz, a siker vagy az eredmények hajszolását. Célja a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése, a kiégés elleni fellépés, a stresszmentes munkahely megteremtése, olykor a rugalmas munkaidő-modell megvalósítása: mindez esélyt ad a hosszú távú mentális és fizikai jólétre. 

A lassú munka produktívabb: a munka lelassítása lehetőséget ad a regenerálódásra. Az általános stressz-szint is csökken a koncentráció és a kreativitás növekedésével. Az embernek így hosszú távon nő az energiája és a teljesítménye. A lassú munka nem azt jelenti, hogy lassabban dolgozunk, hanem hogy tudatosabbak és ezért koncentráltabbak vagyunk, amit időbeli nyomás vagy sietség nélkül tudunk elérni. Végül, a lassú munka modellje arra ösztönöz, hogy az ember ne akarjon több, gyorsabb, nagyobb lenni, ezáltal nagyobb békét teremt a munka világában. Bár ez a módszer nem feltétlenül könnyen megvalósítható (akár lehetetlennek is tűnhet), de a követése lehetőséget biztosít egy egészségesebb és hatékonyabb társadalom létrehozására.