A mai globális társadalom egyik fő problémája a szorongás vagy legalábbis a frusztráció. Az egyén úgy érzi, folyamatos nyomás nehezedik rá, hogy eleget tegyen az élettel és a munkával kapcsolatos elvárásoknak. Az interneten és a közösségi médián keresztül nap mint nap ránk zúduló információtenger közepette könnyen érezhetjük magunkat törékenynek. Az internet, a közösségi média hatására hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, mintegy versenybe szállni a világgal, ami akár a világból való meneküléshez is vezethet.
A menekülés azonban nem feltétlenül védekezés a környező világ mérgező hatásával szemben, a stressz és a szorongás ellen. Éppúgy lehet vágy, törekvés vagy proaktív elhatározás arra, hogy felépítsünk egy „jobb” világot, és sikeresen kormányozzuk saját kis univerzumunkat.
Ebben az értelemben az eszképizmust tekinthetjük úgy is mint kísérletet a kiegyensúlyozott élet megteremtésére, beleértve önmagunk és saját jólétünk megteremtését is. Az eszképizmusnak lehetnek radikális formái is, de nem feltétlenül kell radikálisnak lennie. Más formában is megjelenhet a mindennapi életben – lassúságként, elmélyülésként, meditációs elemként, amely lehetővé teszi az egyensúly megtalálását, például egy hosszú séta formájában.