Terepmunka, installáció, 2010, impregnált pamut, festék, fa vándorbotok, műanyag zacskók, 300 x 600 cm
Ugar, 1990
A parlagon maradt földek / külterületek / urbánus foghíjak / olyan helyek, ahol a határok folyton / mozgásban lévőnek – bizonytalannak tűnnek. E sokarcú magányos földek összhangban állnak a jelen sürgetésével / a fordulópontok és összefüggések / és azok vibrálásának a felismerésével / a kerttel mint az önkéntes lemondás / a be nem avatkozás nyugalmának a szimbólumával. A tér / amely az arra való szándékos oda nem figyelésből született, amit összességében természetnek nevezünk – A ROMJAIBÓL KISARJADÓ TÁRSADALOM – újabb létfontosságú mű a felemelkedésről és az elmúlásról – a láthatatlan természet felé.
Egy hely / ahol az élet
láthatóan
túlnő az elrendelésen
ahol a megsemmisítés
lehetetlensége
újra és újra felvirágzik
az ellentettjéből
a nem sterilitás
elképzelhető következményiből
a nem sterilből
egy merész jövőbe
Lois Weinberger 1990