DRY SPA (Casa Activa_atopia future home), 2019
Hogyan változik a fürdés fogalma és technikája a közeljövő vízhiányos korszakában? Megőrizhető-e a fürdés érzéki stimulációs élménye vízpazarlás nélkül? Erre kínál megoldást a casa activa futurisztikus szárazfürdője, a dry spa. Ez a szanitereszköz a japán ofuro áztató fürdőkád speciálisan adaptált változata. A szárított cseresznyemagok millióinak vitális energiája stimulálja a különleges, fából készült kádtestben mozgó felhasználót, így biztosítva a tökéletes száraz–hidroterápiás élményt.
„Egy adott tér átépítésével annak működése is megváltozik, és ez az eltérített tér kizökkenti a résztvevő felhasználók berögzült tapasztalatait, ily módon szemléletmódjukra is hat.” (L. A.)
Lakner Antal 1998 óta készíti INERS fantázianevű eszközeit, amelyek az ember és tárgyi, téri környezetének kapcsolatát tematizálják, pontosabban fordítják ki eredeti összefüggésükből. A termékcsalád legújabb fejlesztésű, „okos” otthonokhoz készített dinamikus bútorai közül kettő, a Dry Spa és a REM bed jelenik meg a kiállításban (a munkák korábban Temesváron, az Art Encounters kiállítóhelyén, valamint a budapesti Glassyard Galériában kerültek bemutatásra).
Az utópisztikus mintaotthon – Casa activa – kényelmes, erőfeszítések nélküli életformát sugall, amellyel szöges ellentétben állnak az eredeti funkciójukból kitérített atópikus tárgyak. Az atópia (a topos) roland barthes-i fogalma az adott hely nélküliségére, mellőzöttségére, a helytől való távolságtartásra helyezi a hangsúlyt. A „sodródó lakozás” szoros rokonságot tart a szupermodernitás korának nem-helyeivel (Marc Augé), itt azonban humorral és iróniával átszőve jelenik meg a gondolat. Az alkotónak ez a tevékenysége szoros összefüggésben áll az INERS passzív munkaeszközök afunkcionális iróniájával (falfestést, talicskázást stb. imitáló kondigépek), valamint Lakner nyilvános térhasználatot vizsgáló formális kutatócsoportja, a Téreltérítés Munkacsoport korábbi munkáival, beavatkozásaival.
A munkacsoport Lakner Antal BME-n tartott Téreltérítés-kurzusának BME-s és MOME-s hallgatóiból alakult 2008-ban, tevékenysége pedig annak gyakorlati feladataiból fejlődött ki. Tagjai – az alapító mellett – az építészet, design, művészet gyakorlati és elméleti oldalával foglalkozó fiatalok. A TM elsősorban szakemberek és a lokális térhasználók bevonásán alapuló, nyilvános helyszíneken megvalósított projektekkel foglalkozik, melyek célja a városi és az intézményi terek ráébresztő jellegű eltérítése, a köztérhasználati formák terapikus célú újraértelmezése (ld. Mátyás-szellőző, Ernstmászás, Sick Museum Syndrome/SMS stb.).
Lakner itt bemutatott munkái az érzéki tapasztalatok szintjén teszik megélhetővé a tárgyakhoz és környezetünkhöz való megváltozott beállítódás mindennapi gyakorlatát. Egy olyan jelenről és poszthumán közeljövőről beszél, ahol a „helytelenség” átformálja a térhasználatot, újraértelmezi a természeti erőforrásokat, és átírja az emberi ittlét horizontjának lehetséges perspektíváit.