TŰLEVÉLSZŐNYEG, 2018–2020
tűlevél és szúnyogháló
változó méret
A Molnár Ani Galéria jóvoltából
A Tűlevélszőnyeget eredetileg a b32 Galériában megrendezett Herbárium című egyéni kiállításomra készítettem.
Miután édesapám meghalt, változások kezdtek végbemenni az általa addig művelt kertben (burjánzás, kipusztulás, kevesebb vagy semmi termés, növénybetegségek stb.), amelynek gondozása már az én feladatom lett volna. A rendszeres jelen-nem-levés, az emberi munka hiánya és általában az ember távollétének következtében a növények folyamatos növekedése átváltoztatta a kertet, amely így elkezdett „kert” mivoltában lepusztulni. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy nem élt volna, csak nem úgy, ahogy egy kerttől az ember elvárja. És ez az egyik kulcs a munkákhoz: annak kísérlete, hogy a saját rendszerünkbe próbáljuk beilleszteni mindazt, ami rajtunk kívül áll.
Ennek az új rendszerbe szervezésnek egyik példája a Tűlevélszőnyeg is.
A kert szomszédságában álló fenyő ágai a kert fölé is átnyúltak éveken keresztül, és a tűlevelei folyamatosan közben pedig az áthajló ágakat is próbáltuk ritkítani. Amikor a rendszeres összeszedés elmaradt, egy idő után szőnyegként terítették be a kertünk egy részét a tűlevelek.
A Lassú élet kiállításra is beválogatott munka egy tűlevelekből álló „gyepszőnyeg”, amelybe a korábban lehullott és a frissen levágott ágak tűleveleit is belefűztem, színátmenetet hozva létre. Ahogy a levelek az idő előrehaladtával kiszáradtak, a színátmenet fokozatosan eltűnt, helyét egy egységes rozsdabarna szín vette át. A fát azóta kivágták, így nem állnak rendelkezésre friss, zöld levelek.
Ez a tárgy egy sziszifuszi, monoton, szinte meditatív munkafolyamat során jött/jön létre, és jól szimbolizálja a kerti munka végtelenségét, sokszor egyhangú jellegét. A mindennapi rohanás közepette néha kifejezetten jól esik egy olyan tevékenység, ami egy kicsit lelassít, áthelyez egy másik állapotba, nem érzem az időt, nem is érdekel, csak a nagyon lassan épülő folyamat az, ami leköt.
A munkát akár a végtelenségig lehetett volna folytatni, ha a fát ki nem vágták volna. A munka kifutása emellett bizonytalan, hiszen nem lehetek biztos abban, hogy a tűlevelek idővel hogyan alakulnak át: elporladnak, vagy szétszakad az őket rendszerben tartó szúnyogháló? Sok a kérdés.
Fontosnak tartom a tárgy mint műalkotás szituatív jellegét is, hiszen a fölre hullott, a kertben csak szemétként gyűjtött vagy elégetésre szánt tűlevelek a hálóba szúrva és a kiállítótérbe áthelyezve műalkotássá válnak.
MÁTYÁSI Péter
Mátyási Péter (1982) Budapesten született, él és dolgozik. 2009-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és vizuális nevelőtanár szakán. Ugyanebben az évben tanulmányokat folytatott Londonban, a Chelsea College of Art and Design-on. Számos csoportos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön egyaránt. Kiállított több nagy presztízsű nemzetközi művészeti vásáron, például a New York-i The Armory Show-n, az Art Brussels-en és a torinói Artissimán. 2013-ban elnyerte a Contemporary Pastel Prize díjat, majd 2016-ban a Pastel Society díját, illetve a Salgótarjáni Grafikai Triennále egyik nagydíját.