A slow fashion mozgalom a fogyasztási szokások újragondolásán keresztül próbálja csökkenteni a környezetet károsító ipari termelést. Mint minden termék, a ruházati termékek előállításához is óriási apparátus és olcsó munkaerő szükséges. A gyorsan pörgő divatipar is nagymértékben fogyasztja bolygónk nyersanyagforrásait, ráadásul ezek a termékek alapvetően a harmadik világ szegény országaiban készülnek, gyakran méltatlan munkakörülmények között. A környezeti terhelés másik faktora a termékek használat utáni sorsa. A divatipar arra ösztönöz, hogy gyakori vásárlással cseréljük le ruhadarabjainkat, a már nem hordott darabok pedig hulladékként jelentenek új problémát.
A slow fashion ezzel ellentétben a tudatos vásárlásra és a természetes anyagokra helyezi a hangsúlyt, így tudatosan dönthetünk a környezet megóvása mellett. Vásároljuk akkor, amikor valóban szükségünk van új darabra, és próbáljunk olyat választani, amit akár évekkel később is hordhatunk. Ha van olyan ruhánk, ami nekünk már nem kell, de még hordható, akkor érdemes másokkal cserélni vagy elajándékozni. Egyre több varróműhely létesül, ahol segítenek abban, hogy régi darabjainkból újat varázsoljuk, vagy akár táskaként alkossuk őket újjá.