Maja and Reuben Fowkes londoni kurátorok, kritikusok és művészettörténészek. Fő kutatási területük a Kelet-európai művészettörténet, valamint a kortárs művészet és az ökológia kapcsolata.
Exkluzív interjúk, beszélgetések a művészekkel, szakértőkkel, kurátorokkal.
Maja and Reuben Fowkes londoni kurátorok, kritikusok és művészettörténészek. Fő kutatási területük a Kelet-európai művészettörténet, valamint a kortárs művészet és az ökológia kapcsolata.
A koronavírus-járvány és a következtében kialakult izoláció hogyan befolyásolta a mindennapjaitokat? Mik voltak az előnyei és a hátrányai ennek a szokatlan, lassúbb életmódnak?
Több tudós/jövőkutató/szakértő egyetért abban, hogy a vírus az emberiség számára új esélyt jelent egy lassabb és fenntarthatóbb életmódra. Te egyetértesz ezzel?
Szép új világ. Milyen lesz a művészet a koronavírus-járvány után? Diana Lelonekkel beszélget Jan Elantkowski
A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás bár „fizikailag” nem látogatható jelenleg, a múzeum online felületein számos tartalommal találkozhatnak az érdeklődők, amelynek része a múzeum blogján megjelenő interjúsorozat is. Ezekben a tárlat kurátorai mesélnek a kiállításról, annak előkészületeiről és virtuális térbe történő „átköltöztetéséről”. Ez alkalommal Petró Zsuzskával, a kurátori csapat következő tagjával beszélgettünk.
Zilahi Anna költő válaszolt kérdéseinkre:
Több tudós egyetért abban, hogy a vírus az emberiség számára új esélyt jelent egy lassabb és fenntarthatóbb életmódra. Te egyetértesz ezzel?
Több tudós egyetért abban, hogy a világjárvány az emberiség számára új esélyt jelent egy lassabb és fenntarthatóbb életmódra. Egyetértesz ezzel?
A kiállítás egyik kurátora, Jan Elantkowski mesélt a Fidelio magazinnak karanténmunkáról, slowságról, és slow művészeti élményeiről.
A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. A harmadik epizódban Petró Zsuzska művészettörténészt faggattuk a lassúság különféle aspektusairól.
(Kattints a képre)
Petró Zsuzska és Üveges Krisztina a Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás kapcsán. Élő adás: 2020.05.05
Az egyelőre csupán egy microsite felületén élvezhető kiállításhoz kapcsolódóan egy interjúsorozat indult a Fidelio oldalán. A széria második részében Üveges Krisztina művészettörténész gondolatai olvashatók az alternatív életstratégiákról, az önként vállalt egyszerűség szükségességéről, a fenntarthatóság különféle módozatairól.
(Kattints a képre)
“A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. A kurátori csapat közel két éve dolgozott a tárlat koncepcióján, ám egyelőre csupán a virtuális térben láthatók a kiválasztott művek, a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagok. A válogatást szokatlan módon a múzeum hatfős kurátori csapata jegyzi, a most útjára induló sorozatban mindegyikükkel beszélgetünk majd. Az első részben Popovics Viktóriát, ötletgazdát kérdeztük.” (Kattints a képre)
(Kattints a képre)
“A vírusmizéria talán esélyt jelenthet arra, hogy jobban figyeljünk ezekre a globális gondokra, mint a felelőtlen túlfogyasztásra, az ember és a természeti erőforrások kizsákmányolására vagy a mesterségesen kialakított és fenntartott vágyak és normák kontrolljára – minthogy most saját bőrünkön éreztük meg, hogy ezeket nem lehet elbagatellizálni.”
Interjú Készman Józseffel a Lassú Élet. Radikális hétköznapok című kiállítás kapcsán.
Petra Maitz 2002-ben kezdte el Lady Musgrave korallzátony című horgolt installációját, amellyel a korallzátonyok kihalására is szeretné felhívni a figyelmet. A Lassú élet című kiállítás egyik kurátora, Petró Zsuzska kérdezte a művészt a karanténról és a kiállításban is megjelenű mű vonatkozásairól.
Hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány és az emiatt bevezetett korlátozások a mindennapjaidat és a munkádat?
A Slow Life-on kívül részt vettem volna a 2B Galériában egy Böröcz László által összefogott Pészah tematikájú kiállításon, ami pont ugyanaznap nyílt volna meg, április 8-án. Mivel témája miatt a tárlat nem halasztható el, sajnos ez a kiállítás teljes egészében elmaradt. Május első felében pedig egy kéthetes rezidencia programon lettem volna Rómában a Balassi Intézetben, amit még a 2018 őszén elnyert MODEM-díjhoz kapcsolódva kaptam. Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, és ez idén is így alakult. Remélem, ősszel esetleg már lesz olyan a helyzet, hogy bepótolhatom. A „civil”’ munkahelyem pedig szintén egy múzeum, így a hétköznapi munka terén is sok minden átrendeződik most. Szerencsés helyzetben vagyok jelenleg, hogy nem szabadúszóként dolgozom, illetve hogy idén megkaptam a Derkovits-ösztöndíjat is. Ugyanakkor a praktikus biztonságérzeten túl nyilván nyugtalanító ez a bizonytalanság. Alapvetően nehezebb koncentrálnom, sokszor cikáznak a gondolataim, aggódom a családomért, az egészségügyben dolgozó szüleimért, az emberekért általánosságban. Mindeközben egy óriási információhullámban vagyunk, a bezártság ellenére sok az online inger. Nehezebben tudok most új munkákon gondolkodni, visszalassulni hozzájuk, ugyanakkor hosszú távon ebből a kitartott figyelemből és a csapongó gondolatokból, érzésekből lehet, hogy kikerekedik majd valami új. A mindennapok privát szintjén viszont mindennek ellenére sikerült kialakítani egy meghitt buborékot, ezt nagyon élvezem. Szinte sose volt ennyire jegyzetmentes a naptáram, közben sokféle belső folyamat zajlik most bennem.
Hogyan befolyásolja a koronavírus-járvány és az emiatt bevezetett korlátozások a mindennapjait és a munkáját?
A jelen körülmények egyáltalán nem érintik művészként a munkámat, mert az az esetek többségében a digitális és virtuális világra korlátozódik, így a korlátozások engem nem gátolnak. Éppen ellenkezőleg, most, hogy nem szakítja meg a napi tevékenységem a kiállításokon való részvétel vagy a kötelező előadások, nyugalomban és békében dolgozhatok digitális projektjeimen. Mindazonáltal én is érzékelek egyfajta elakadást, egy be nem tervezett szünetet, amit jelenleg arra használok, hogy átgondoljam a húsba vágó kérdéseket, mert képtelen vagyok szabadulni az érzéstől, hogy a dolgok megszokott menetének ilyen erőszakos felfüggesztése örökre megváltoztatja a jövőre vonatkozó forgatókönyveinket.
Az alábbi interjúban a kiállítás ötletgazdája és egyik kurátora, Popovics Viktória mesél a projekt létrejöttéről és hátteréről.